Az ismeretlen

�letemet bez�rva t�lt�ttem. Sz�leim rejtegetek a vil�g el�l. Nem v�llalt�k azt, aki igaz�b�l vagyok. Soha nem lett volna szabad magukat hib�ztatniuk.  Tizennyolc �v telt el, mi�ta bez�rtak ebbe a szob�ba. Soha nem l�ttam a napot �s soha nem bar�tkozhattam senkivel. Ebb�l a szob�b�l csak akkor mehettem ki a kertbe, ha k�d volt �s biztosan nem j�rt senki kint az utc�kon. Nem vagyok v�mp�r m�g is b�nt a napf�nye. Az �jszaka teremtm�nye vagyok.

 �s most szabad leszek!

Oda-vissza j�rk�ltam a szob�mba. Az egyetlen �p�letben, amiben valaha j�rtam. V�rtam az �jf�lt. M�g tizenk�t perc �s szabad leszek. Ism�telgettem magamnak. Egy kis t�sk�ban �sszeraktam minden dolgot, amit �gy �t�ltem meg, hogy sz�ks�gem lesz r�. P�nzt, telefont �s a r�gi k�nyvemet.  „A fekete m�gia „.Kedves sz�let�snapi aj�nd�k ap�mt�l a 12 sz�let�snapomra. Az utols� eml�kem ap�mt�l. Minden �jf�lkor kinyitj�k a kaput 15 percre, am�g meg�rkezik a m�snapi eb�dhez, vacsor�hoz val�. A szabads�g kapuja, �jra kit�rulkozik, az elm�lt �vben t�bbsz�r �lmodoztam �s tal�lgattam mi van oda kint. �s ma megtudom.  – M�g 5 perc. Suttogtam magamnak, majd az ablakhoz mentem �s kin�ztem rajta. Az utca v�g�ben ap�m kocsija kanyarodott be a kertbe.  Kis r�gi st�lus� londoni aut�. Fekete tet� sz�rke ajt�k. Lerohantam a l�pcs�k�n �s elrejt�ztem a kom�d �s a szekr�ny k�z�tt. Az ajt� kiny�lt, kattant a z�r, majd feljajdult. K�t magas f�rfi lak l�pet be az el�szob�ba, k�rben�ztek, majd a konyha fel� vett�k az ir�ny. Hallottam, ahogyan a l�buk alatt nyikorgott a padl�. Olyan r�gen �lek m�r ebben a h�zban, hogy pontosan ismerem minden szeglet�t. Tudom, hava kell l�pnem, hogy ne halljanak meg. Megv�rtam m�g a hang elcsendesedik, k�r�l n�ztem �s futni kezdtem. Rohantam, rohantam a kapu fel�, ahogyan a l�bam b�rta.

-          Meg�llj! kiab�ltam ut�nam.

-          Nem! Eleget raboskodtam, szabad akarok lenni. H�tra fordultam, t�madjak, de a k�t alak fel�m vettette mag�t. Szem�k az �jszaka s�t�tj�ben, �gy vil�g�tottak, mit az aut�f�nysz�r�ja.

-          Te nem mehetsz sehova. Vicsorogta az egyik alak.

-          Ohh dehogynem mehetek, el is megyek! Ki�ltottam vissza a f�ben hever� p�rosnak.

-          Nem menek�lsz! Mi mindenhol ott vagyunk. �s elkapunk! Nem szegj�k meg ap�dnak tett �g�ret�nk. El�rtem a kaput. Magas f�mr�csos kapu telis-tele bonyolult mint�kkal. M�g utolj�ra h�tra n�ztem, hogy l�ssam �letem h�trahagyott r�sz�t, majd mosollyal t�voztam. Magam m�g�tt hagytam a m�ltat �s �letet kerestem. Csak nem gondoltam, hogy nem olyan �letet kapok, amit kerestem…

-          H� te. Ki�ltott ut�nam egy idegen f�rfi. Nem t�nt gonosz l�nynek, ink�bb modortalanak.

-          �n? K�rdeztem a v�llam felett �tn�zve.

-          Igen, te. Ugye a neved Sara Lever? K�rdezte zsebre tett k�zzel.

-          Semmi k�z�d hozz�, hogy mi a nevem. Feleltem �s gyors l�ptekkel t�voztam. Pr�b�ltam.   

-          A te �rdekedben nem tenn�m. Mondta flegm�n.

-          M�g is mit?

-          H�l akarsz lakni? �s Hogy akarsz elmenek�lni azok a l�nyek el�l?

-          Mit akarsz t�lem, honnan tudsz ennyi mindent �s mi vagy te? Tettem fel egym�sut�n a k�rd�seket.

-          Az most nem sz�m�t, az a l�nyeg, hogy �n a j� oldalon �llok �s megakarlak v�deni, de ha nem akarod nekem �des mindegy.

-           Nem megyek sehova egy teljesen idegen valakivel, akir�l nem tudok semmit. Mondani b�rki tud b�rmit.

-          Vesz�lyben vagy! Itt a sz�mom, ha meggondoln�d magad �s bel�tn�d, hogy nem sok�ig h�zod egymagadban. F�leg, hogy az vagy, ami. Nevetett �s k�mforr� v�lt. Felsz�v�dott. Ak�rhova n�ztem sehol sem l�ttam. A telefon sz�mat n�zegettem. Sokkal t�bb sz�mb�l �llt, mint egy �tlagos telefonsz�m. – Furcsa. Azzal belegy�rtem a sz�mot a kab�tom zseb�be �s pr�b�ltam nem felt�n�en k�zlekedni az utakon.  

-          Sara Lever! Hallottam a nevemet m�g is f�ltem megfordulni. �lveztem a ismeretlen csod�t, amihez hasonl�t soha nem l�ttam. A napf�nye el�rte a karomat, ami f�st�lni kezdett majd elsz�rk�lt.

-          Mi a! Kaptam magamhoz a karomat. Meg�getett a nap?

-          Ez lesz, ha egy kezd� a napk�zel�ben marad… Mondta az ismeretlen hang. Azzal minden els�t�tedett k�r�l�ttem �s csak a holdf�nye ragyogott fent, K�r�l n�ztem az utc�n. Egy �rva l�lek sem mozdult. Mindenki abban a mozdulatban �llt. Lassan megfordultam �s egy magas idegen alakkal tal�ltam magam szemben.

-          Ki maga?

-          Az, akinek meg kell v�denie t�ged.

-          Nem akarok vissza menni abba a b�rt�nbe. �v�lt�ttem az idegen f�rfinak.

-          Nem is oda kell menned. L�pett el� a n�vtelen modortalan hapsi.

-          Kik vagytok �s m�rt tudj�tok a nevemet? �s hogyan �ll�tott�k meg az id�t?

-          Mi ap�dnak dolgozunk �s az � parancsait v�gezz�k. A nevem Ben. �s ne nevez modortalannak. Te se vagy t�l kedves. Mosolygott ideges�t� vigyorral.

-          Ap�m halott.

-          Nem, nem az. �letben van, csak fogs�gban raboskodik. Megk�rt, hogy az �let�nk �r�n is v�dj�nk meg, hogy ne ker�lj�n rossz kezekbe a hatalmad. Mi vagyunk ap�d k�mei. Ez�rt tudtuk, mikor �s hol leszel.

-          Akkor a „Kast�lyban”, ahol raboskodtam a ti m�vetek?

-          Nem �k azok, akik elraboltak sz�let�sed napj�n. �k tartj�k fogs�gba az ap�dat.

-          �s m�rt nem vett�k el a hatalmamat, ha az kell nekik? M�rt nem szedtettek ki abb�l a rozoga omladoz� kast�lyb�l?

-          Nem tudtuk merre vagy.  Azon a helyen nem �rz�kelj�k a var�zser�d.

-          �s ki a bar�tod?

-          A nevem Roger. �n vagyok ap�d f�ltestv�r. Sajn�ljuk, hogy csak most tudunk seg�teni, de itt nem maradhatsz. Percr�l-percre er�s�dik a napereje.

-          M�rt �rt nekem a nap?

-          Majd megbesz�lj�k, ha biztons�gba meg�rkezt�nk a b�zisra. Ott mindenre v�laszt kapsz. Azzal egy fekete s�t�t�tett �veges aut�hoz vezettek.