1.fejezet - Alku
Egykor a mágusok uralták a Földet és a többi lény behódolt hatalmuknak. Mostanáig. Jelenleg a démonok vették át az uralmat.
Minden kis zaj bántotta a lány fülét. Hosszú,gesztenyebarna haja belelógott az arcába. Teljesen átfagyott. Ott feküdt a hideg földön,félholtan. Látta,ahogy társait mészárolják le,de nem tudott megmozdulni,hogy segítsen. Nem volt hozzá ereje.
- Itt van még egy! –kiabált egy alak a lány mellől. A démon hajánál fogva felemelte a lányt. Amy már nem érzett semmit. Égszínkék szemei üvegesek voltak. Teste tiszta seb. Kék – lila foltok voltak rajta. Valaki kegyetlenül helyben hagyta a lányt. Amint körülvették Amy feleszmélt. Élni akart. Ha bujkálnia kell akkor is. Neki élnie kell. Ezt tanulta bátyjától: „Egy mágus soha nem adja fel. A halált is túl kell élned!” Felmérte a helyzetet. Négy démon vette körül. A lányt hirtelen víz vette körül a földön,ami felkúszott a démonok lábára, majd megfagyasztotta ellenfeleit.
- Mi a fene! Ez a kis csitri még harcol! Kapjátok el! – ordított fel az egyik állati hangon. Amy nagy nehezen feltápászkodott, és futásnak eredt a sűrű erdőbe. Démonok eredtek utána. Köztük a Démonkirály legkisebb fiával,Alexszel.
- Megállj! Úgy is elkapunk! - kiabálta egy démon.
- Soha! – gondolta a lány. Amy ködöt hozott létre maga körül,majd beugrott egy bokorba. Arcát összevágta a sok tüskés ág,de ez jelen pillanatban a legkisebb gondja volt.
- Szerencsétlenségedre tisztán hallom a gondolatokat. – szólította meg a lányt egy mély hang. Amy hátra fordította fejét és ijedten nézett fel a mögötte tornyosuló férfira. Aranysárga szemei végigmérték a lányt. Fekete haja belelógott szemébe. Rövid fekete szarvai az ég felé álltak.
- A francba. – gondolta a lány. Démonok bukkantak fel a semmiből és körülvették Amyt.
- Volt bátorságod megszökni ilyen sérülésekkel. Tudhattad volna,hogy nem szöksz meg. – hajolt közelebb Alex a földön lévő lányra. Amy csak nézett rá. Kifejezéstelen arccal. A magas férfi társaira nézett majd intett nekik. A démonok vonakodva,de ott hagyták őket.
- Ne is gondolj a szökésre. A szolgám leszel. –mosolyodott el a férfi.
- Előbb halok meg! – gondolta,Amy,de nem beszélt.
- Mondtam már,hogy hallom a gondolataidat.
- Te vagy a vezér? –kérdezte ziháltan a lány. Szúrt az oldala,valószínűleg több bordája is el volt törve.
- Hmm. Mondjuk. Én vagyok a vezér legkisebbik fia. – a férfi leült a lánnyal szembe. Amy arrébb húzódott és gyilkos pillantással méregette a férfit.
- Ha legyőzöm akkor szabad vagyok. Meg kell találnom Bent. Bárhol lehet az öcsém. Vajon a démonok már megölték? Hiba volt rájuk bíznom régen. Hatalmas hiba. – gondolkodott a lány. A férfi csak nézte a lányt,majd felállt. Egy gyors mozdulattal a hátára kapta. Amy már félig eszméletlen volt így nem volt ereje harcolni.
Alex csodálkozott azon,hogy a lány még ilyen szorult helyzetben is az öccsére gondol. Hogy ő vajon jól van-e. A démonokat mindég is a mágusok ellen nevelték. Alex még is kíváncsi lett erre a lányra. Úgy gondolta elfogja és szolgájaként tartja majd a lányt. Meglehetősen rossz állapotban volt,így a táborba vitte,és elrejtette a sátrában. Az orvosi sátorhoz ment és legjobb barátját Markot kereste meg. Odavezette a sátorhoz,majd megmutatta az eszméletlen lányt.
- Gyógyítsd meg. –mondta a férfi.
- Megőrültél? Ez a nő egy mágus! A francba is Alex őt megölnöd kellene nem pedig ápolgatnod! – csattant fel Mark. Szőkésbarna haját tépkedte idegességében.
- Hadifogoly. Ne parázz. – nyugtatta Alex.
- Hadifoglyokat nem gyógyítgatunk.
- Halkabban.
- És ha hadifogoly mire fel ez a nagy rejtegetés? –kérdezett Mark. Jogosan.
- Elég rossz állapotban van. Csak nézz rá. – kérte Alex. Mark sóhajtott egy nagyot,majd az ágyhoz ment.
- Ébredezik! – pattant fel Alex. Amy lassan kinyitotta égszínkék szemeit.
Összevonta a szemöldökét. Nem tudta hol van és ez megrémisztette.
Egy idegen démon hajolt fölé. Élénkzöld szemei unottan méregették őt. Alig bírt megmozdulni. Azonnal vizet teremtett maga köré és megfagyasztotta azt. A lányt egy méteres távolságban körülvette a hideg jég. A két démon hátrált pár lépést és mindketten harcra készen álltak. A lány nehezen,de talpra állt. Lábai megremegtek alatta.
- Démonok. –sziszegte ellenségesen.
- Mi sem szeretjük a fajtádat ne félj. – vágott vissza a zöld szemű démon.
- Miért vagyok még életben? Nem tudok semmi hasznosat. Miért nem öltök meg. Kitalálom meg fogtok gyógyítani és újra megkínoztok. – Amy rettegett a tudattól,hogy talán soha többé nem láthatja családjának megmaradt tagjait. Rettegett,hogy soha többé nem láthatja öccsét. Bár még régen a démonok vezérére bízta öccsét,hogy ne a mágusok neveltetése által kelljen felnőnie. Ben valószínűleg azt sem tudja ki is ő valójában. Ám a fiú nem tudta,hogy van egy nővére,Amy időről időre figyelemmel kísérte a fiú növekedését,fejlődését. Mi lesz,ha nem láthatja többé. Ez az egyetlen dolog,amiért még képes talpon maradni. Az egyetlen célja,ami életben tartja.
- Nem igazán terveztem ilyesmit. – vakarta a fejét a fekete hajú démon.
- Nem fogok itt meghalni. Még van egy feladatom. – mormolta Amy.
- Feladatod? –kérdezte Alex. Amy égszínkék szemében olyan akarat gyúlt,amit még a démonok nem láttak egy mágus szemében. Alex döbbenten figyelte,ahogy a lány egyre erősebb jég börtönt hoz létre.
- Ebből baj lesz! –mondta idegesen Mark. Egy csapat démon rontott be a sátorba.
- Egy mágus! Egy jégmágus! Fekete kód! –üvöltötte az egyik. Amy a démon felé fordult. Égszínkék szeme vérvörössé vált,majd felemelte kezét. A démon teste felemelkedett,majd felüvöltött fájdalmában. Élettelen teste lehullott a földre.
- Vigyázzatok vele! Megfagyasztja a véreteket! – kiabálta a másik. A démonok szétszóródtak és körbevették a lányt. Amy felnézett,majd a démonokra,kik minden mozzanatát figyelték. A lány ködbe burkolódzott és elsuhant az egyik mellett,ki a sátorból. Egy hatalmas tisztáson találta magát,rengeteg sátorral és annál is több démonnal. Hatalmos a felfordulás. Mindenki fegyvert fogott,és amint megpillantották a lányt nekirontottak.
- Elég legyen! – kiabált egy mély hang Amy háta mögül. Egy fekete lovon ülő idősebb démon kiabált. Minden démon döbbenten hagyott fel a támadással. mindenki meghajolt. Amy lassan hátra fordult,majd pár lépést hátrált. A démonok vezére. Argon. Argon, kire rábízta öccsét,Bent. A férfi leszállt a lóról,majd intett Amynek,hogy kövesse. A lány vonakodva,de a démon után ment. Minden porcikája azt súgta, hogy meneküljön,de Amy meg akarta tudni,hogy Ben életben van – e még. Alex és Mark meglepetten üdvözölték Argont. A férfi leült egy székre,majd a lányra emelte aranyszínű szemeit.
- Rég láttalak,Amy. Látom szépen helyben hagytak. A bátyád volt? –érdeklődött a férfi.
- Ő kezdte az embereid pedig befejezték. –válaszolta a lány. Kék szemeivel gyanúsan méregette Alexet és Markot.
- Ő a legkisebbik fiam Alex, mellette pedig Mark az egyik legjobb gyógyítónk. – mondta a férfi.
- Ti ismeritek egymást? –kérdezte tétován Alex.
- Fogjuk rá. – válaszolta Amy és Argon egyszerre.
- Gondolom Ben miatt jöttél. – dőlt hátra a férfi.
- Nem jöttem. Ide hurcoltak. – Amy, Alexre nézett.
- Értem. Nem kell félned megtartottam a neked tett ígéretemet. Ben épségben van és fogalma sincs,hogy ki is ő valójában. Démonnak neveltem. – mosolyodott el a férfi. Amy látszólag megkönnyebbült. Bár a démonok és a mágusok háborúban voltak Argon nem tekintette ellenfelének a lányt. Sokkal inkább a lányának.
- Köszönöm. Tartozom neked. –felelte a lány.
- Ha már itt tartunk. Lakj nálunk,démonoknál. Senki sem fog bántani.
- Nem tehetem.
- Mindketten tudjuk,hogy mióta a bátyád, Derick uralkodik a mágusok nem hűségesek népükhöz.
- Igen. Én is elárultam. De azt nem hagyhattam,hogy olyan gyilkost csináljon az öcsénkből,mint mindenki másból.
- Téged is bánt. Miért tűröd el? Vagy olyan erős mint ő,sőt…talán még erősebb is.
- A mostani állapotomban sajnos nem. Leláncolt. Képtelen vagyok őt bántani,de ő megölhet engem. Én feltámadok és ő újra végez velem. Hát nem idegesítő egy képesség? –kérdezte keserű mosollyal a lány.
- Hát törd meg a láncod.
- Azt hiszed nem próbáltam? Mindent bevetettem. Mindent. Nagyon erős rúnát olvasott rám. Nem tudom feloldani.
- Pedig,ha képes lennél rá…véget vethetnénk ennek a nevetséges háborúnak. –mondta keserűen Argon.
- Azt hiszed szabad akaratomból ártanék a népednek? Parancsra teszem,amit teszek.
- Pontosan milyen rúnát is tett rád a bátyád?
- A Szolga Láncai. Ő így nevezi a varázslatait. Bármit mond én nem tehetek mást. Ha azt mondja öljem meg magam akkor a testem magától mozog. Elég….bosszantó tud lenni. Egyszerűen leláncolta a lelkemet és képtelen vagyok megszabadulni tőle. – panaszolta a lány. Alex és Mark érdeklődően hallgatták a beszélgetést.
- De ha megszabadítanánk ezektől a láncoktól akkor bátyád ellen fordulnál? –kérdezte Argon és Amy kék szemét kereste. A lány égszínkék szeme meggyűlt vérszomjas lángokkal és felnézett, egyenesen Argon szemeibe.
- Gondolkodás nélkül.
- Ez esetben a szövetségesünk lennél. Ajánlok neked valamit.
- Hallgatlak. – Amy felcsigázottan hallgatta a férfit.
- Mi démonok nem bánthatunk téged és az öcsédet. Biztonságot ajánlok,itt az én népem közt. Megtöröm az átkodat. Cserébe,te segítesz nekem. Megfékezzük ezt a háborút.
- Áll az alku. Szabadíts meg és végzek Derickkel.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó