3.fejezet - Szárnyak
Amy:
Kiszaladtam a sátorból. A felkelő nap rózsaszínesre festette az eget. Egy rémült kisfiú állt előttem. Nem démon volt. Hanem egy nimfa. Sóhajtottam egy nagyot,majd hosszú barna hajamba túrtam.
- Mit keres itt egy fogoly? – kérdeztem a kisembert. Kicsi csuklóin még látszottak a láncok nyoma. 
- Meg fogsz ölni? – kérdezte félénken,de próbálta erősnek mutatni magát.
- Nem. – kézen fogtam a kisembert és egyenesen Argon sátra felé vittem.
- Ne vigyél be oda. Kérlek!
- Ezt nem te döntöd el. És nem is én. Argon itt a főnök és jelenleg rajta múlik az életem. – Leguggoltam a kisfiú előtt. Hatalmas zöld szemeivel rám nézett. Barna haja ziláltan, szénakazalként állt. Csak egy piszkos kis lepedőféle volt rajta.
- Te más vagy. – mondja meglepetten.
- Á igen. A vonzerőd,igaz?
- Ühüm. Eddig minden néni úgy nézett rám,mintha fel akarna falni. Ijesztő.
- Először is nem vagyok néni. Másodszor volt már,hogy a fajtád elkapott és megölt. Rám valahogy nem hat ez a nimfa dolog. Majd később megérted. Ez azzal jár,hogy nimfa vagy. Vonzod a nőket. Ennyi. Na mindegy.
- Amy! – üdvözölt mosolyogva Argon,majd amint megpillantotta a fiút lehervadt fülig érő mosolya. – Mit keres itt?
- Fogoly volt mi? Kiszökött és kukkolt.
- Hogy szökhetett meg? – állt fel ingerülten a démon.
- Szerintem ez lényegtelen. – megszorítottam a kisfiú kezét, hogy érezze a támogatást. Az egyetlen dolog,amiért annyira meg akartam védeni,az az volt,hogy hasonlított a másik öcsémre,aki meghalt.
- Mész vissza a tömlöcbe! – mutatott Argon a fiúra.
- Jobbat tudok. – szóltam közbe.
- Hallgatlak. – mondta vonakodva Argon és visszaült a földre egy vastag szőnyegre.
- Figyelek a gyerekre. Nem hat rám a nimfa vonzerő szóval nem tud elcsábítani. Nem tud tőlem megszökni. És tőlem…senki nem szökik meg. – Argon hosszú percekig hallgatott,majd a szemembe nézett.
- Legyen. Vidd. – intett még mindég mérgelődve. Lenéztem a kisfiúra,aki lelkesen követett a sátramba. Megállítottam a kis „lakásom” közepén. Engem figyelt,némán.
- Miért nem hagytad,hogy leláncoljon? – kérdezte halkan. Abbahagytam a ruhák közti turkálást és megfordultam ültömben.
- Tudod…nagyon hasonlítasz valakire,akit nagyon-nagyon szerettem. És elveszítettem. – visszafordultam a ládához,amikor valaki köhintett a hátam mögött. Természetfölötti gyorsasággal a nimfa előtt termettem,testemmel védve a gyereket. A bejáratnál Alex állt. Szemében elfojtott nevetés tükröződött.
- Hallom bébiszitterkedsz. Egy jégszívű mágus befogad egy nimfa gyereket. Csak nem elcsábított?
- Rám nincsenek hatással a nimfák. Távozz. –mondtam támadó hangnemben.
- Milyen ellenséges valaki.
- Az egyetlen akiben itt megbízom az Argon. Mindenki más az ellenségem. És most távozz,mielőtt lefagyasztom azt a borsónyi agyadat!
- Ahogy akarod. – emelte fel Alex megadóan a kezeit. Megfeszült testem ellazult. Lassan megfordultam. Szemem sarkából láttam,ahogy Alex kukucskál be a sátor bejáratánál. Amint megfordítottam a fejemet,gyilkos pillantással tekintettem rá.
- Oké,oké! Megyek!
- Tényleg ellenséges vagy. – szólt egy mélyebb hang a hátam mögül. Megfordultam és döbbenten pillantottam meg a nálam magasabb,szinte már férfivá érő fiúra.
- Te…na neee. Időmanipuláció? – kérdeztem felcsigázva.
- Pontosan. Már nem vagyok gyerek. – mondja mosolyogva a nimfa.
- Szóval visszaforgattad az idődet,hogy mindenki gyereknek nézzen és megsajnáljon. – tettem karba kezeimet a mellem alatt.
- Aha. – mosolyodott el.
- De nem jött be. Ravasz vagy. Mi a neved? – biccentettem a fiúra.
- Nincs nevem. Árva vagyok. 17 éves. És remekül tudok alakot váltani. Főként a kisgyerek szerep megy jól.
- Vettem észre. Nick.
- Nick? Az ki? – kérdezte és figyelte,ahogy a ládához megyek és ruhát kotrok.
- Te. Ez lesz a neved. Nick. Á,megtaláltam. – emeltem fel a fekete bőrnadrágokat és két laza inget.
- Ezt vedd fel. – adtam neki az egyik inget és gatyát.
- Szóval…most a szolgád vagyok? – kérdezte,majd rám nézett és magára varázsolta az inget.
- Nem.
- Akkor?
- Legyél…az öcsém. – mentem oda hozzá és megigazgattam gesztenyebarna haját.
- Aki meghalt?
- Nem. Az egyik öcsém meghalt. A másik még életben van,de nem tud rólam. Nem azt kérem,hogy helyettesítsd a testvéreimet. Csak te is tartozz az elcseszett családomhoz.
- Egy elcseszett család jobb,mint,ha senkid nem lenne. – mosolyodott el.
- Talán. Ah! Kitaláltam valamit!
- Mit? – kérdezte.
- Tudod a bátyám fogva tartja a lelkemet. Azt hiszem kitaláltam,hogyan szabaduljak meg tőle.
- Huh. Elcseszett család. – emelte homlokára szemöldökeit.
- Az. – mosolyodtam el és kimentem a sátorból egyenesen Argon irányába.
- Kitaláltam! – rontottam be a sátorba,nyomomban Nickkel. Alex és Argon épp egy idegen emberrel beszéltek.
- Á,Amy. Bemutatom az idősebbik fiamat Eriket.
- Örvendek. – mondta,majd végigmért. A fekete bőrgatya és a kissé szakadt égszínkék ing láttára felhúzta szemöldökét.
- Én is. Szóval. Öljetek meg.
- Mi? – Alex értetlenül nézett rám. Argon úgy szintén.
- Van egy jel a hátamon,ami nem hagyja,hogy meghaljak. Szóval,ha megöltök is újjá éledek. Amikor haldoklom megjelennek rajtam a bátyám láncai. Ha azt megfelelő helyen vágjátok el akkor szabad leszek.
- És ha rossz helyen vágjuk el? – kérdezte Argon.
- Akkor ripityára törik a lelkem és többé nem tudok újjászületni. – mondtam komolyan.
- És te vállalod a kockázatot? – kérdezte Alex feldúltan.
- Te nem tudod milyen,ha egy olyan szadista állat tart a markában,mint amilyen a bátyám. Minden lehetőséget kijátszottam már,de ez az utolsó esélyem,és igen,ha meg kell halnom,ahhoz,hogy utána szabad lehessek…hát nem ellenkezem. – vágtam vissza. Kínos csend állt be.
- Elcseszett család. – mondta mellőlem Nick.
- Az. – néztem fogadott öcsémre.
- Próbáljuk meg. Mondd meg,hogy hol vágjam el a láncot és megteszem. Az apám megbízik benned,így én is azt teszem. Most már a népünk tagja vagy. Mindent megteszek,hogy segítsek rajtad. – mondta Erik. Zöld szemeiben  fékezhetetlen akarat égett.
- Köszönöm. – ezzel a mondattal elhagytam a sátrat.
- Milyen jel van a hátadon? – kérdezte Nick.
- Két szárny. Az egyik egy fehér a másik sötétkék.
- És ezzel komolyan újjászülethetsz?
- Igen. Ez a jel a szabadságot jelképezi. A királyi család tagjainak hátán található csak meg.
- Szóval ahhoz,hogy a láncok láthatóvá váljanak haldokolnod kell?
- Pontosan.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés