„ �rral szembe s�t�lok, az ellen harcolok, amiben hiszek. A v�g fel� futok, s megpr�b�lom nem feladni.”

Sharon Den Adel

Hajnalban �rhettem haza a mai „csat�mr�l”. – M�g olcs�n meg�sztam �pp, hogy p�r sebet szereztem… M�skor vagy egy tucat sebbel �s minimum 1 t�r�ssel vagy z�z�d�sokkal t�rek haza. Eg�sz �ton gondolkodtam, valami nem hagyott nyugodni. T�l egyszer� �s kisz�m�that� volt ez a harc, ahogyan t�rtem a fejemet r�j�ttem. Any�m csapata nem is t�madott. Taktik�kat �s gyenges�geket kerestek. Kiv�rt�k a reakci�imat, minden l�p�semet figyelt�k. Nem mennek vele semmire, mindegyiket meg�ltem csak Tom �s Any�m maradt �letben. Lassan sz�moltam. EGY a magas barna, KETT� a v�kony sz�ke, H�ROM a sebhelyes, N�GY az ordib�l�s, �T… - Egy meg menek�lt. Nem az nem lehet. H�rom l�ny menek�lt el a karmaim k�z�l. Tom a t�mad�, Any�m a tervez� �s egy figyel�. Ohh a francba. A h�tt�rben maradt, hogy ne figyeljek fel r�.. �s elmenek�lt, mikor nem figyeltem…  Megfordultam �s rohantam, rohantam, ahogyan a l�bam b�rta. �jra l�tni akartam a helysz�nt, de mindent befedett a h�. Nem maradt nyom. Se a halotti m�gi�b�l se a fejvesztett megsz�llottb�l. Elt�nt minden. Len�ztem a magas �p�let tetej�r�l. N�ztem az �bredez� v�rost, ahogyan az emberek munk�ba indulnak. – Ohh soha nem tudj�tok meg az igazat. Mif�le l�nyek vesz�lyeztetnek titeket. Mi t�rt�nt itt, �s hogy mi fog. Lehajtott fejjel �reztem, ahogy a kab�tomba bele kap a hideg t�li sz�l. Megfordultam, hogy l�thassam a v�rrel festett havat. – F�lelmetes! Suttogtam magamnak. Minden v�rcsepp felsz�v�dott. F�lm�teres h� eshette az �jszaka, ez�rt kaparni kezdtem. Sehol egy v�rcsepp sehol egy nyom, jel. �sszecsuklottam �s le�ltem a hideg h�fedte betonra. – M�g is mit gondoltam? Megtal�lom az elvesztett t�rk�p�ket egy nagy v�r�s X-szel? Felsz�v�dtak. Mondtam saj�t magamnak. M�ly leveg�t vettem majd kif�jtam azt. Figyeltem, ahogyan a hideg leveg�ben lassan elt�nik a gomolyg� meleg leveg�. Any�m mindig is j�l gondolkodott. – Ha nincs nyom, nincs b�ncselekm�ny. Emlegette r�gen, de hol van az m�r, amikor a n�v�remmel fagyiztunk eb�d el�tt. Hirtelen egy enyhe mosolyra h�z�dott a sz�msz�le, de amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan ment. Felt�p�szkodtam a fagyott talajr�l, majd haza s�t�ltam. N�ztem a rohan� embereket, a havat lap�tol� nagypap�t, aki vid�man j�tszik az unk�ival. �s k�zben arra gondoltam mennyire is vagyok egyed�l…

Haza �rtem. A villany kattan�s�ra �trohant valami a szob�n.

-          Ki az? Ki�ltottam.

-          K�rlek, ne b�nts! K�rlek, ne… S�rta egy idegen f�lelem teli hang. Lassan a kanap�hoz mentem.

-          Hogy ker�lsz ide? K�rdeztem, hogy k�nnyebben megtal�ljam a hangforr�st.

-          Sajn�lom �ld�ztek, ez�rt bem�sztam az ablakon…�n sajn�lom. Az ajt� kilincshez ny�ltam, a z�r kattant egyet, majd fel jajdult. Az ajt� rejtek�b�l egy sebes�lt kisl�ny tekintett r�m vissza. Egy �rtatlan ember. Lehajoltam hozz�, hogy jobban szem�gyre vegyem a sebeit, majd felseg�tettem. – Kik �ld�ztek? K�rdeztem halkan.

-           Valami ijeszt�. S�rta el mag�t a kis l�ny. Val�sz�n�leg az utc�n lakatott. Kopott szakadt farmerkab�t volt rajta egy �tnedvesedett v�res szakadt nadr�g �s egy k�r�tt s�l.

-          Honnan j�tt�l? K�rdeztem, h�tha t�vedek.

-          Nincsen otthonom az utc�kon �lek. Felelte k�nnyes szemmel.

-          Meg tudod mondani mif�le ijeszt� �ld�z�tt t�ged �s mi�rt,

-          H�rman voltak csak az �rny�kukat l�ttam. Meg a hangjukat hallottam.

-          �S mi volt benn�k az ijeszt�? K�rdeztem, de szinte biztos voltam a v�laszban.

-          A szem�k. Felelte. Arany s�rg�n vil�g�tott a szem�k.

-          �s mit akartak t�led?

-          Azt mondt�k, hogy kellek valamire nekik, de nem tudom nagyon f�ltem.

-          J�l van, most m�r megnyugodhatsz. Feleltem olyan kedvesen, ahogyan csak tudtam. Megtudod mondani milyen volt az �rny�kuk?

-          Nem igaz�n. Csak azt l�ttam, hogy az egyik egy n�.   

-          �rtem.  Azzal fel�lltam �s levettem a hossz� t�rdig �r� b�rkab�tomat �s felakasztottam a fogasra. Am�gy mi a neved?

-          Emma. Felelte f�l�nken �s zavartan.

-          Az �n nevem Nikol. Mondtam, majd a h�t� fel� tereltem a kisl�nyt. Nem tudom mit akartak veled, de am�g el nem m�lik a v�sz maradhatsz, ha akarod.

-          K�sz�n�m. Felelte, majd oda kuporodott a kandall�hoz. Felmentem a padl�sra �s r�gi kiskori ruh�imat kerestem. Tal�ltam egy k�t�tt pul�vert, amit m�g val�sz�n�leg a nagyi k�t�tt nekem kar�csonyra �s egy �reg farmert, amit m�g sz�let�snapomra kaptam. Les�t�ltam a ruha kupaccal a l�pcs�n, majd a kisl�ny mell� tettem �ket.

-          Vedd fel, jobban fogod magad �rezni sz�raz ruh�ban. Emma bement a f�rd�be. Kicsi nagy volt r� a pul�verem a nadr�g passzolt r�, de a s�lat a nyak�ban hagyta.

-          Egy p�r percig csak n�ztem �s figyeltem, ahogy vizes ruh�it pakolgatja a sz�r�t�ra, majd kimentem a konyh�ba �s k�sz�tettem neki egy szendvicset. – Tess�k. Ny�jtottam neki oda.

-          K�sz�n�m. Felelte h�l�san. Megv�rtam m�g megeszi a vacsor�j�t azt�n felk�s�rtem az egyik vend�gszob�ba. Megv�rtam m�g elalszik. Lementem, hogy elmosogat�sak, mikor zajt hallottam fentr�l. Felmentem �s benyitottam a szob�ba, ahol hagytam a kisl�nyt, de nem volt ott. – Hol vagy? k�rdeztem.

-          Itt. Felelte a m�sik szob�b�l.  Bementem hozz� �s egy �rdekes l�tv�ny fogadott. Emma a f�ld�n �lt felh�zva l�bait �s d�dolt valamit. A f�gg�ny�k az ellen�re, hogy csukva voltak az ablakok �ssze-vissza tekeredtek a leveg�ben.