�lomh�bor�

„  �rzed a f�jdalmat, hi�ba kiab�lsz, els�llyedsz a m�lybe. Nem tudod elt�pni a l�ncaid, kit�rni innen „

Sharon Den Adel

M�g Emma aludt �n pr�b�ltam rendbe rakni a gondolataimat �s a szob�kat. V�g�l csak a szob�kat tudtam helyre pofozni. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy any�m minden l�p�semet figyeltetheti. Az �vek alatt, amit itt t�lt�ttem a f�ld�n nem b�ztam senkiben �s semmiben �s most egy idegent fogadtam a h�zamba. Egy ember l�nyt, akir�l nem tudok semmit, csak a nev�t. Igaz abba is hazudhatott, ha akart. Teltek-m�ltak az �r�k v�g�l elnyomott az �lom. �lomban otthon a r�gi otthonomban j�rtam. Nem tudom most, hogyan festhet a h�zunk, de �lmomban s�t�t sz�rke falakon �s p�kh�l�kon k�v�l nem sok minden volt. A bej�rati ajt� ink�bb kapu olyan volt, mint r�gen. Magas fal�cekb�l volt �sszet�kolva. Az ajt�n t�l a nappalinkba l�ptem, ahol a r�gi boldog pillanatokat l�ttam, majd megv�ltozott minden. A sz�nek lefolytak a falr�l, minden elsz�rk�lt �s el�regedett. A r�gi csal�di kanap� szaggatott� v�lt. A v�r a padl�ra sz�radt. A t�kr�k elrepedve mutatt�k a vel�k szemben l�v� kinti t�jat. Minden olyan elhagyatott� v�lt, sz�rk�s falakr�l, csak �gy m�llott le a tap�ta. Magamra maradtam. Azt�n a jelenet elhom�lyosodott. Besz�lget�s hallottam magam m�g�tt, de ak�r merre fordultam csak hom�lyos sz�nfoltokat l�ttam.

-          Ki az? K�rdeztem k�ts�gbeesve a hom�lyos l�tom�sokt�l.

-          Csak a r�m�lmaid…. K�rogt�k, h�nyinger ker�tett hatalm�ba, ahogyan meghallottam a hangjukat. Nem tudom mire eml�keztetett, de sz�d�lni kezdtem. Az �rnyak csak forogtak k�r�l�ttem, a sz�l elkapta a kab�tom, de most csontig hatolt. �reztem. ahogyan megfagyok. Hirtelen egy havas t�j kel�s-k�zep�n �lltam. Magas hegyek teteje csak �gy csillogott a fagyott h�buck�kt�l. A sz�l kellemesebb� v�lt, m�r nem akarta megfagyasztani az ereimben a v�rt. H�pelyhek hullottak a kab�tomra eltakarva e gombokat. K�rbefordultam �s �lveztem a hideg megnyugtat� havat, amikor �jra v�ltozott a k�p �s minden csupa v�rr� v�lt. Magamat l�ttam, ahogyan v�res k�zzel n�zem egy v�mp�r hal�l�t.

V�re a f�ldre hullott, teste megremegett, utols� szavait suttogta. – Egyszer vissza t�rek, �s nem menek�lsz. Elkaplak… Azzal a tekintette sz�rke �s halott lett.  V�re v�r�sesre festette a fagyott hideg talajt. Halott teste a f�nak k�t�zve tekintett�t �gnek emelve b�mult az �r�k� val�s�gba.

-          Egy �jabb halott v�rsz�v�. Magamra vagyok utalva. Most is, mint mindig. Elrohantam saj�t magam mellet. A bossz� boldogs�ga t�lt�tt el. Szemeim halottak voltak �s v�rv�r�s k�d gomolygott benn�k. – �gy n�zek ki, amikor gyilkolok? Tettem fel magamnak a k�rd�st, majd oda s�t�ltam a halott v�mp�rhoz. Soha nem v�geztem �gy ki senkit. De m�g is meg tettem. �lmomban. L�tni akartam, ahogyan szenved? De m�rt mit �rtott nekem azonk�v�l, hogy vil�gra j�tt? Az arc�t nem tudtam kivenni ak�rhogyan koncentr�ltam csak �sszefolyt a k�p. Egy vadidegen arcot l�ttam, ahogy kett�v�lik �s elm�llik. V�rr� v�lt. Arca v�r�s patakban folyt le a m�r am�gy is v�res h�ra.  A h� elolvadt �s egy tiszt�son tal�ltam magamat valahol Atlant�ban. Kellemes tavaszi es� hullott az �gb�l, de m�r tudtam, hogy ez meg fog v�ltozni. Magamat l�ttam, ahogyan k�ssel kaszabolok valami testnek t�n� halott dolgot. K�nnyeim feket�re festett�k az arcomat. Egy f�rfi halott test�t vagdostam. Nem volt v�r, tudtam, hogy nem �n v�geztem vele. A k�s a mellkas�ba hatolt �s gyorsmozdulattal felnyitotta az oszladoz� tetemet. Kiejtettem a k�st a kezemb�l �s beleny�ltam a hideg halott h�sba. Kiemelem valami �kszernek l�tsz� dolgot, majd ott hagytam a semmi k�zep�n �s elt�ntem a t�jk�pben. Az es� zuhogni kezdett, egyre s�t�tebb lett k�r�l�ttem. Mikor any�m hangja �t�tte meg a f�lemet.

-          Mi van, �des nem ismered fel a saj�t rokonaidat? A saj�t unokatestv�redet �s a saj�t nagypap�dat? Mindet megfogod �lni… V�gzel vel�k, hidegv�rrel csak hogy megszerezd, amit akarsz. Nincs jogod, hogy minket v�mp�rokat ut�lni egy vagy k�z�l�nk! Te is a saj�t lelked�rt k�zdesz, hogy megb�k�lj. Nevetett.

-          Nem! �n az�rt k�zd�k, hogy elpuszt�tsalak! Ord�tottam a hideg �ress�gbe. K�nnyekkel a szemembe.

-          Mert tal�n az jobb? Mond �des, ha csak velem akarsz v�gezni m�rt nem engem �lsz meg? M�rt a saj�t rokonaidat, akik t�ged akartak v�deni?

-          �n nem tettem semmi ilyet te ir�ny�tod az �lmomat.

-          Azt, hiszed �n vagyok az? Nagyon t�vedsz.  Legbel�l gonosz vagy! Egy hidegv�r� gyilkos, aki meg�l mindent �s mindenkit, aki az �tj�ba ker�l. Nem vagy k�l�nb.

-          Ez nem igaz! Mutasd magad, had l�ssam, mennyire ir�ny�tom �n az �lmaimat!

-          Ha ez dr�ga l�nyom k�v�ns�ga, legyen. Azzal a fekete sz�rkes�gb�l el�ugrott. A sz�rke k�d gomolyogni kezdett k�r�l�tte majd testet �lt�tt el�ttem.

-          Mond, mi�ta l�psz be idegenek �lmaiba? K�rdeztem.

-          Mi�ta vagy te idegen. M�g az any�d vagyok, jogom van hozz�, hogy tudjam, mi van a kisl�nyommal. Azzal elt�nt �s pofonv�gott a s�t�ts�g karmaival, A k�re estem, let�r�ltem a v�rt a sz�msz�l�r�l �s any�mra n�ztem, majd felt�p�szkodtam.

-          Nem vagyok t�bb� a l�nyod!

-          Mit nem k�pzelsz! Ord�totta k�rog� hangon. Fel�m emelte a kez�t �s lel�ncolt a f�ldre. – Itt most �n ir�ny�tok! A s�t�ts�g �rn�je leszek �s a te er�ddel eny�m lesz a vil�g.

-          Nekem nincs hatalmam. Ny�gtem szenved� hangod. A kezeimen egyhatalmas lyuk t�tongott, amin kereszt�l egy f�m kapocs tartott fogva. – �s ne feledd ez csak egy nyomorult �lom, �n egyszer fel�bredek.

-           Persze, ha azt �n engedem…

-          Nem! Ez az �n �lmom, �s most fel fogok �bredni �s gy�zedelmeskedek feletted.

-          Ohh k�v�ncsi vagyok �n arra. Mondta �s szorosabbra foga a bilincseket.

-          Nem �ltem meg senki olyat, aki nem �rdemelte volna meg. Er�t vettem magamon �s a f�jdalom ellen�re kit�ptem a l�ncaimat a f�ldb�l. -  Megmondtam, hogy itt �n ir�ny�tok!

-          Csak hiszed! �s a testv�re vagy �desap�d tal�n meg�rdemelte a hal�lt? K�rdezte fekete szemeivel.

-          �k m�r alapb�l halottak voltak. �n csak b�k�t adtam, a lelk�knek, ahogyan most veled is fogom tenni. �sszegy�jt�ttem minden er�met �s hitemet, majd a s�r�ts�g fal�t f�nnyel t�rtem �ssze.  Any�m a f�ld�n landolt. – Na mi van nem b�rod a napot, anyuci?

-          M�g nem v�geztem veled. M�g nem.

Fel�bredtem:  Emma �llt velem szemben egy pl�ss�llatk�t szorongatva. Egy pillanatig azt hittem az � szemei is feket�k, mint any�m� volt. Szemei a tenger k�k �rnyalatokban csillogott.

-          J�l vagy? �lmodban besz�lt�l. K�rdezte agg�d� tekintettel.

-          Minden rendben, csak �lom volt! Na,menj k�sz�tek neked egy forr� te�t. Elindultam a konyha fel�, amikor iszony� f�dalom ny�lalt bele a kezeimbe. V�rem pirosra festette a parkett�t.  – Ez nem lehet igaz. Az �lmok nem v�lnak val�ra, �gy nem. Emma pap�rt�rl�ket hozott, hogy betekerhess�k a sebet.

-          M�g is mi t�rt�nt veled �lmodban? K�rdezte f�lelem teli szemekkel.

-          Nem tudom! Valami nagyon nem stimmel… Any�m er�s�dik!

  -          Megkapta a jeleket, amit k�v�nt… Tudja, hogy er�s�d�m �s    azt   is tudja, hogy mi kell nekem t�le. Egy nap elpuszt�tja nagyapj�t a   kulcs   �rz�j�t �s megkapom, amit akarok.

  -          Igen �rn�m! T�rdelt any�m l�bai el� egy v�mp�r.

-          M�g nem! Egyel�re, m�g nem. Nevetett any�m. A hangj�t elnyelte az �j hideg s�t�ts�ge.