A sivatag titka
Az ablakon bámulva néztem, ahogyan a fák elhaladnak mellettem. A város széle felé haladva egyre kisebb és kisebb házak követték egymást. Még a végén egy tábla jelölte a város végét. Olyan két és félórát utazhattunk a semmi közepén. Mindenhol csak kaktuszok és homok volt.
- Hova megyünk? kérdeztem Ben-t.
- Majd meglátod. Felelte azzal az idegesítő mosollyal.
- De én most akarom tudni. Erősködtem.
- A bázisra tartunk. Felelte Roger a visszapillantó tükrébe bámulva.
- De itt csak sivatag meg kaktusz van.
- Egy idegennek, aki nincs beavatva igen, de aki közénk tartozik az tudja, hogy hol vagyunk és merre tartunk.
- Kíváncsi vagy? Kérdezte Ben furcsa grimasszal az arcán.
- Még szép. Még titeket sem ismerlek.
- Ben kezd te, tudod, hogy nem az erőségem. Mondta Roger és hátra tekintett. Roger egy magas harmincas évei vége felé járó sportos alak. Ben… Egy izmos fekete hajú magas keskeny arcú srác volt. Kíváncsi leszek, miket hadoválnak össze nekem. Ránéztem Ben-re.
- Nos a teljes nevem Ben Thod. Utálom, ha a teljes nevemen szólítanak, így megkérlek, hogy ne tedd. Három és fél éve vagyok a K.E.Sz.- tagja. És te is velünk fogsz dolgozni.
- KESZ? Néztem értetlenkedve Ben-re és Roger-re.
- Kémek Egyesületi Szövetsége. Annak is a Déli- Nyugati része. Mondta vidáman Roger.
- Aha… És én mi is keresek itt veletek? Ez nem olyan titkos akció?
- Mi a titkos részéhez tartozunk, ami varázserővel és hasonlókkal foglakozik, mi harcolunk a mitikus lényekkel. Magyarázta Roger.
- Akkor én most veletek fogok harcolni vagy fogoly leszek nálatok? Kérdeztem félelemmel.
- Velem fogsz harcolni… Miután kiképeztünk és megismerted a többi harcost. Nézett rám Ben reménnyel csillogó szemekkel.
- Mi a hatalmam.. Én nem tudom használni… épp, hogy kisebb védekezést támadást tudok alkalmazni.
- Lesz tanárod. Nézett hátra Roger fekete napszemüvegén keresztül. De ahogy látom megérkeztünk. Azzal megállt a kocsi a semmi közepén.
- Kiszállás.. Nyitott ajtót Ben.
- A sivatag kelős közepén vagyunk…
- Szerinted, na vedd fel ezt a köpenyt és gyere. Intett Roger. Roger megállt egy homokbucka előtt. A szél felerősödött és körbe pörgette a száraz homokot. A bucka összeomlott, egy hatalmas csigalépcső került elő a semmiből. Homokból volt, de olyan stabil és erős, hogy egy elefántot is elírt volna. A lépcső levezetett egészen a bázisig, amiről még a szövetkezet tagjai se tudtak. Legalábbis nem mindegyik…
- Ez a bázis? néztem csodálkozva a kőből épített erős falakat és a márvány padlót.
- Ez csak az előtér, gyere tovább és bemutatunk a tanárodnak is. Mondta Ben és eltűnt a kupolás ajtó alatt.
- Csak az előtér? Néztem hitetlenkedve Rogert.
- Igen az. Vette le napszemüvegét.
- De, hogy lehet az, hogy a sivatag alatt vagyunk és mégis minden olyan világos és hangulatos?
- Ahogyan az időt, mást is tudunk befolyásolni. Nevetett. – Ha készen állsz, gyere utánunk. Azzal követte Ben-t és eltűnt az ajtó mögött. Körbe néztem. A falak, mint a kagylóhéj belseje csillogtak, a padló, mint a napkő apró csillámszerű kövecskékkel volt tele. A falak mellet óriási levelű pálmák dülöngéltek a kellemes szellőben. A falakat festmények, díjak és oklevelek díszítették. Úgy döntöttem követem a kellemes langyos szellőt. Végig haladtam egy keskeny vörös szőnyeges folyosón, aminek a falát freskók és könyvek díszítették. Elértem egy hatalmas fakapuhoz, hátra néztem, de senki nem állt mögöttem, így kimentem. Odakint egy csodálatod kert terült el. Magas fák, füves puszta és egy homokos kiképző helyiség. – Mi a? Néztem körül.
- Új vagy itt? Kérdezte egy mély idegen hang.
- Igen az vagyok. Néztem bele az idegen rezzenéstelen arcába.
- Akkor te vagy Sara, ugye? Kérdezte a magas férfi.
- Igen én vagyok az. Mondtam zavartan. – Mért tudja mindenki itt a nevemet?
- Remek én leszek a tanárod. Mondta mosolyt erőltetve az arcára. – A nevem Jeff King, de szólíts csak Jeff-nek. Mondta és a kezembe nyomott egy dárdát. - Akkor kezdhetjük is.
- De én.. nekem … Ben és Roger azt mondta, hogy csak bemutatkozunk…
- Pontosan azt tesszük, felmérem mennyire vagy harcias. Támadj! Felemeltem a fegyvert és felé fordítottam. Jeff hátrálni kezdett és intett, hogy indulhatok. – Most ne hozz magadra szégyent. Gondoltam és neki futottam a tanáromnak. Leérintettem a hegyét a fegyvernek és árlendültem felette egyenesen a mozdulatlan Jaff-nek. Felállt és leporolta magát.
- Szép volt, most én jövök, állj meg ott, ahonnan elindultál. Próbáld meg kivédeni a saját érdekedben. Mondta és felkapta a hosszú hegyes fegyvert. – Készen állsz?
- Nem mondanám. Mondtam félénken.
- A véredben van, csak koncentrálj! Azzal elindult és utánam csinálta a mozdulatot, annyi különbséggel, hogy a levegőben megfordult és a feje felett megpördítette a dárdát. Földet éréskor becsúszott és kigáncsolt a dárdát elkapta a levegőben, mielőtt felnyársalt volna. - Jobban figyelj! Kiáltotta és vissza sétált a helyére.
- Nekem ez nem megy. Ordítottam a félelemtől.
- Nem kell félni. Koncentrálj! Azzal megint elindul felém.
- Hát jó… Ha ez kel. Szembenézek a halállal… Felugrottam a vállára tettem a kezemet és a háta mögé érkeztem, ahol kigáncsoltam makacs tanárorom.
- Szép volt. Mondta. És meghajolt.
- Istenem tényleg olyan, mint az apja! Rohant oda egy idegen lány és átkarolt.
- Ő itt a csapat társad, ne tévesszen meg kiváló harcos, akár hidegvérrel végez ellenfeleivel. Mondta Jeff.
- Szia. A nevem Kristin. Nyújtott kezet.
- Szia. Én Sara vagyok. Mondtam kicsit megszeppenve. Ben sétált oda hozzánk kezét zsebre tartva.
- Nem kell bemutatkoznod itt mindenki ismer téged. Mondta nagyképű arckifejezéssel.
- Na gyere megmutatjuk mit hol találsz. Nevetett Kristin és magával ráncigált az épületbe.
- Te ismerted apámat? Kérdeztem reménykedve a lányt.
- Nem mondanám, de volt szerencsém harcközben látni pont azon az éjszakán, amikor…
- Megszülettél és elraboltak.
- Az lehetetlen, te nem lehetsz nálam idősebb… Nem emlékezhetsz arra..
- Nem vagyok ember. Mosolyodott el és megmutatta a tágas ebédlőt.
- Akkor itt mindenki… Más.
- Igen én egy Pixi vagyok… Nem hatalmas lény, de vannak kivételek, főleg ha anyád félig banya. Vigyorodott el…
- Azt nekem nem mondják el.. még te magad rá nem jössz… Nos, ez lenne a szobád.. Készülj nagy bulit csapunk a tiszteletedre.. Azzal magamra hagyott a nagy faajtó előtt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés