„ Visszatartom a l�legzetem, ahogyan az �let elkezd visszafel� sz�molni. Mosoly m�g� rejt�z�m, ahogy az a t�k�letes terv kibontakozik"  - Evanescence 

-          „- Kezeimen a seb begy�gyul, de az �rul�st nem t�r�m el. Mondtam a gyeng�nek �s �rtatlannak t�n� Emm�nak.” – Az igazs�g, amire r�j�ssz, jobban meglep, mint az, hogy kiben csal�dt�l. Tal�n jobb kifejez�s az, hogy miben…

-          Reggel a f�jdalomra keltem sebeimen a g�z teljesen �t�zott. A v�r pirosra festette a p�rnahuzatot.

-          Remek. Felt�p�szkodtam �s kit�molyogtam a f�rd�be el�kerestem a g�zt �s a k�t�seket �s a mosd�kagyl�hoz mentem. Megnyitottam a v�zcsapot. Kellemes meleg g�z kezdett gomolyogni, fel� tartottam a kezemet �s kik�t�ztem a sebet.  Eg�sz sz�pen begy�gyult, m�r csak egy inam l�tszott. Lejjebb tekertem a v�zsugar�t �s al�raktam a kezemet, felszisszentem. V�rem eltakarta a mosd�kagyl� feh�rj�t. Tiszta t�r�lk�z�be tekertem a kezemet �s alaposan bek�t�ttem a g�zzel. Let�r�ltem a p�r�t a t�k�rr�l �s farkasszemet n�ztem magammal.

-           Milyen meggy�t�rt. Mondtam �s h�tat ford�tottam t�k�rk�pemnek. M�lyl�legzetet vettem �s kimentem a folyos�ra. Leakartam menni a konyh�ba, de valami nem hagyta. �gy �reztem musz�j bennem Emma szob�j�ba. Lassan nyikorogva kinyitottam a z�rat �s bel�ptem. Az �gy bevetetten mind, ha soha senki nem aludt volna ott. P�rhete lakott n�lam Emma �s eddig nem volt sok k�l�n�s t�rt�n�s vele kapcsolatban, lesz�m�tva a f�gg�ny�s incidenst, amire m�g mindig nem tal�ltam v�laszt, ahogyan az ajt�ra festett sz�mra se. 

-          Emma? Merre vagy? K�rdeztem �s behajtottam magam m�g�tt a r�gi faajt�t, ami hangosan becsap�dott. – Emma? Te vagy az? K�rdeztem �s z�rat kezdtem feszengetni. – Nyisd ki, most. Ki�ltottam, mire egy sikolt�s volt a v�lasz. – Emma, j� vagy. Mondtam egyre idegesebben, hi�ba k�zd�ttem a z�rral nem mozdult. Emm�t�l nem �rkezett v�lasz. Csak egyre k�s�rtetiesebb hangok hagyt�k el az am�gy hangszigetelt szob�t. B�rmi is volt bent nem evil�gi volt az biztos. Hangok halkultak. – Na, j� most m�r nyisd ki ak�rmi vagy b�rmi is vagy. Ord�tottam. Az ajt� m�g mindig nem mozdult. Csak egy v�rt�csa folyt ki a k�sz�bre. – Ami sok az m�r sok. Mondtam magamnak �s ber�gtam a z�rat. Az ajt� kiny�lt. Senki nem volt bent, egy �rva l�lek se, a v�r is elt�nt mind egy cseppig. A szob�t bebor�totta a r�zsa �s a hal�l szaga. A hajnal sz�rk�lete m�g kellemesen j�rta �t a szoba, am�gy r�gies jelleg�t. A kom�dra n�ztem, amin egy feh�r r�zsa d�szelgett egy krist�ly v�z�ban. – Fura esk�sz�m, hogy ez a v�za h�rom �ve elt�rt egy kisbalh� k�zepette. M�g a v�z�t tanulm�nyoztam Emma l�pet be a szob�ba.  R�n�ztem, de �szre se vett. L�bain megsz�radt v�r �s s�r volt. Sz� n�lk�l tett-vett a szob�ban. Feh�r h�l�inge csupa kosz �s v�z volt. Odakint eg�sz �jjel esett. – Emma h�l j�rt�l? N�ztem a l�that�an s�ketet j�tsz� kisl�nyra. V�laszul megint csak d�dolgatott valamit.      

-          „Elj�n, elj�n az �rtatlanok ideje”

-          Hogy mondod? Kaptam a kezeim k�z� t�r�keny v�llait. - T�rj magadhoz. R�ztam meg egy kicsit a t�bolyult l�nyt.

-          Elj�nnek, elj�nnek… F�lj�l csak… Mondta �s a szemei feket�v� v�ltak, majd a f�ldre esett �s nem maradt semmi bel�le… Csak a koszos ruh�csk�ja. Fel�lltam a f�ldr�l �s vissza n�ztem a kom�dra, ahonnan elt�nt a v�za. Csak a r�zsa maradt a hely�n egy bor�t�kkal. Felnyitottam a kisbor�t�kot �s kivettem bel�le a k�zzel �rt levelet. 

 -          „  Az elnyomottak �bredeznek, a k�s�rtetek a gonoszak oldal�n elj�nnek, elj�nnek �s  nem k�m�lnek. „  Ledobtam a f�ldre a levelet �s Emma ut�n iramodtam. Az ajt� el�ttem  v�g�dott be. – Oh na azt nem. Mondtam �s kir�ntottam �s kirohantam rajta. K�rbe n�ztem,  de sehol nem l�ttam a hipnotiz�lt l�nyt. – Emma… B�j el�… H�vogattam. Hirtelen kialudtak a  l�mp�k �s minden megv�ltozott. A kellemes meleg sz�nekb�l hideg �s korh�zias hangulatot  �raszt� elhagyatottnak t�n� folyos� lett. T�lvil�gi hangok nem sz�ntek meg, egyre  hangosabb� �s hangosabb� v�ltak. A csill�rok himb�l�zni kezdtek �s f�ny�k ki-ki hagyott. –  El�g! Emma, mi folyik itt?

-          Any�d k�ld�tt, hogy megmutat�suk, ki �s mi az, aki a h�zadban �l. Sziszegt�k az elmebeteg hangok. – Elj�tt�nk �rted, mi sz�ltunk.

-          Kik vagytok �s mit akartok a h�zamban?

-          J�jj vel�nk �s megtudod. Suttogt�k �rces hangon.

-          Hova menjek? N�ztem fel a gy�m�ntozott ez�st csill�rra.

-          Csak k�vesd a hangunk. Hideg szell� �lelt k�rbe, mire megfordultam. Emma �llt a h�tam m�g�tt, fekete szemeib�l v�rfolyt le a keskeny arc�n. Kezei remegtek, k�rvonala lassan eleny�sz�ben volt. T�lvil�gi hangj�n sz�lt hozz�m.

-          Bossz�…

-          Emma? Mi t�rt�nik veled?  Pr�b�ltam faggatni. V�lasz nem �rkezett. Csak fekete halott szemeivel m�regetett, majd elt�nt. Suttog�st hallottam, ahogyan k�vettem a k�s�rteteket. „ Mindent megb�nsz”. Ki�rt�nk a kertbe. Hatalmas t�z �get a kert k�zep�n, csak a l�ngok nem haladtak. Egyhelyben mozogtak. R�gi r�n�k �vt�k a t�zet, amiket k�vekbe v�stek. A l�ngok m�g�tt egy k�olt�ron fek�dt Emma. Eszm�letlen volt. A l�ngok az �g fel� kaptak, amik k�rt�ncba kezdtek. Emma �bredezett, holts�padt b�re csillogott a melegben. Szemei halottak �s gondterheltek voltak, hangja gyenge alig hallhat� ny�sz�rg�snek t�nt. Am�g a gyenge l�nyt figyeltem k�rbevettek. V�mp�rok. Emma felemelkedett az olt�r fel�. Feh�rruh�j�ba belekapott a hideg sz�l, amit �gy t�ncoltatott, mint egy lehull� falevelet. Tekintette megfagyasztotta a v�rt az ereimben. A gyenge �rtatlan kisl�nyb�l egy hallott v�mp�r lelke lett. Nyak�ban ez�st med�l l�gott lil�s-k�k zaf�rral a k�zep�n. A l�ny volt a halotti �ldozat. V�r�t egy krist�ly poh�rba folyatt�k. Nyak�t alaposan megsebezt�k �s v�mp�rr� tett�k, akit a szellemvil�gba tasz�tottak, hogy a k�s�rtetek vezet�je legyen.

-          Emma t�rj magadhoz, ne hagyd, hogy uralkodjanak feletetted. N�ztem a halott l�nyra.

-          � a mi�nk. L�pett el� a l�ngok k�z�l egy l�lek. Arca t�lvil�gian feh�r, alakja �tl�tsz�. Szemei sz�rk�sk�k f�nyt�l csillogott, a hal�l tekintett r�m.

-          Nem t�nsz gonosznak. Mondtam az �tl�tsz� alaknak.

-          �n nem is, de amit az �rn�m parancsol, megteszem, legyen az b�rmi. Hajolt meg Emma l�bai el�tt. H�feh�r haja meglebbent a hideg esti sz�lben, majd alig l�that�v� v�lt.

-           Emma. K�rlek, t�rj magadhoz, te nem tartozol k�z�j�k, l�pj tov�bb �s kezdj �j �letet. Hadartam.

-          � az �n k�mem. Soha nem volt az, akinek hitted l�pett el� a f�st rejtek�b�l any�m. Emma arca eltorzult �s sajn�lkozva ingatta fej�t.

-          Ne hidd el neki, �n nem… Folyt fekete k�nnye.

-          Maradj csendben gyermekem. Azt mondtat te v�llalod a k�m szerep�t. N�zett �rd�gi tekintettel a halott gyermekre dr�ga any�m.

-          �n nem �rultam el neked semmit. Mondta �s leereszkedett a l�ngok m�g� a k�olt�rra.        

-          Nem, mert gyenge �s semmire kell� vagy, mint itt mindenki. Ahogy seg�tett neked m�r is megremegett a kis gyenge lelked, �s h�ttat ford�tott�l nekem. N�zz magadra, ez a b�ntet�sed. Mondta any�m, majd kecsesen a v�mp�rokhoz lebegett. J�r�sa v�szj�sl� �s fels�ges volt, mint aki nem j�r, hanem lebeg. S�t�t k�d gomolygott a l�ba felett �s r�m n�zett. – Mindenki el�rul? N�zett r�m sajn�lkozva. Mire Emma szeme �jb�l els�t�tedett, �s t�lvil�gi hang�n felsz�lalt.

-          Akkor, elviszem mindenki lelk�t magammal. A tieddel kezdem mutatott fel�m �tl�tsz� alakj�val. – Ha megtagadtam a parancsod most beteljes�tem. Nem l�tod seg�tettem az �lmaiban megsebezni, mindezt �gy, hogy nem r�m gyanakodott, de ha neked ez �rul�s… Akkor a te lelked a k�vetkez�. Mondta bossz�ra v�gyva a kis Emma.

-          Kezeimen a seb begy�gyul, de az �rul�st nem t�r�m el. Mondtam a gyeng�nek �s �rtatlannak t�n� Emm�nak. Kardot emeltem r�. Szemei elkerekedtek �s kifeh�redtek. - �n seg�tettem neked �s nem haragszom, de ha te �gy. Mondtam kegyelmet nem ismer� hangon. Emma leengedte karj�t �s r�m n�zett.   

-           Igazad van. Te meg�rdemled a kegyelmet. � nem j� l�ny. N�zett any�mra, aki d�h�ben felsik�tott.

-          �rulok! Emma intett a szellemeknek, akik el�l�ptek az �jszak�b�l �s a v�mp�rokra vettett�k magukat. �n any�m ut�n iramodtam, aki elt�nt egy fekete f�stnek l�tsz� foltban.

-          Ne fuss ut�na. Termett el�ttem Emma. – Odabent a hal�l �l, �l�k nem lehetik be a l�bukat. Mondta.

-          De az any�m �tl�pte a hat�rt. N�ztem �rtetlen�l a szellemre.

-          Igen, de � m�r semmilyen form�ban nem nevezhet� �l�nek. K�rbe n�ztem a t�z lassan kialudt �lettelen testek hevertek a kertben. A lelkek egyenk�nt l�ptek Emma mell�. – Most magadra hagylak, de tudnod kell, hogy k�sz�n�k minden, amit tett�l �rtem �s sajn�lom, hogy k�vettem any�d k�r�seit. B�lintottam neki, mire elmosolyodott �s a lelkekkel t�voztak any�m ut�n a nagy feketes�gbe. Emma m�g vissza n�zett �s intett. – M�g tal�lkozunk. 

    Azzal egyed� maradtam, felkapkodtam a halottakat �s a t�zbe haj�tottam �ket.

-          Magamra maradtam, megint. �s v�gs� nyugalomra helyeztem az utols� v�mp�rt is.