„ Akarom, hogy elakadjon a lélegzetem. Oh, miért nem tanulok soha? Elvesztettem a bizalmamat, pedig próbáltam visszafordítani. Még mindig látod a szívemet? Az összes agóniám elenyészik. Mikor az ölelésedben tartasz engem.”
Nikol rátekintett a kérdően figyelő démonra, majd nagyot sóhajtott és hátra döntötte fejét a bőrkanapén. Hosszú barnahaja lehullott a hideg bőrfelületre.
- Hosszú ez a történet egy ilyen mozgalmas estére. Dőltem Kristoff vállára.
- Nekem mindig lesz rád időm. Mosolyodott el a démon és magához szorított.
- Ha annyira érdekel… Olyan nekem, mint a testvérem, ha nem is bízik meg bennem annyira, hogy elmondja a múltját én akkor is tudom egy részét az életének. –Nikol elhallgattam és Kristoff megértő tekintettét kerestem. - Én okoztam az őrangyala halálát.
- Mondtam, hogy hosszú történet, amiről Jane nem tud. Mondtam és hozzábújtam széles vállához.
- Van időnk. Nikol újból sóhajtott és mesélni kezdett.
- Mielőtt megismertem Jane-t még tisztalelkű angyalként őrangyal szerettem volna lenni. Az angyala volt a tanárom. Nem ismertem a védettjét, vagyis Jane-t. Mikor a földre buktam, felismert. Ő volt az egyetlen, aki nem fordított hátat nekem. Aztán miattam végeztek vele.
- Megöltem balesetből egy ártatlant. Magára vállalta a halálát fölöslegesen, azt hitte még vissza kaphatom a régi életemet. Mondtam keservesen.
- Egy védelmező az életével fizet. Mondtam és az ölébe bújtam.
- Szeretett. Ez okozta a vesztét. Mondtam és eltávolodtam Kristoff-tól. - Pár hónap után talált rám, miután végeztem egy pár vérszívóval és elveszetnek éreztem magam. Mindenki, akit ismertem magamra hagyott, de ő nem. Segített kiheverni a családom utáni fájdalmaimat. Aztán egy nap elveszettem az uralmamat magam felett és végeztem egy emberrel. Tudta, ha elkapnak, elveszik a maradék életemet is. Feláldozta magát és ott maradt a halott fickóval, majd mindent magára vállalt. Soha többé nem láttam. Sóhajtottam és elnéztem az emelet irányába.
- Bármi is történt már a múlté, te a jelenbe élsz. Mondta és közelebb húzódott hozzám. Gyengéden átölelt és magához szorított. Kezével megsimogatta az arcomat és megcsókolta a nyakamat. Keze egyre lejjebb kalandozott. Szenvedélyes csókjai megnyugtattak. A kanapéra dőltünk. – Szeretlek. Súgta és szájon csókol újból. Érintésétől megremegtem. Napok óta vágytam szerelmére, a démonomra.
- Én is. Néztem sötét barna szemeiben, amikben a vágy vöröses fénnyel jelezte szerelmét. Kezeivel végig simította hideg bőrömet, majd a felegyenesedett és ledobta pólóját. Karjaival megtámasztotta magát. Érintése égett a vágytól a szerelemtől és a alvilági bűntől. Tenyerével simogatni kezdte a combomat. A nadrágom felső gombját gyorsan kigombolta és tovább csókolt, amikor csengettek.
- Ne törődj vele súgta és tovább simogatta a nyakamat csókjaival. Ismét csengettek. Minden erőmre szűkségem volt.
- Majd én kinyitom. Öleltem magamhoz Kristoff-ot. Azzal feltápászkodtam és begomboltam a nadrágom, megigazítottam felsőmet és ajtót nyitottam.
- Szia! Ugrott be Erin. Hívtál és most itt vagyunk. Mit kívánsz? Nézett rám szürke szemeivel.
- Gyertek beljebb. Kristoff ez alatt felvette felsőjét és rendbe szedte magát, majd oda sétált mellém. – Ők a felmentő sereg. Mondtam és becsuktam az ajtót.
- Ők csak nyolcan vannak. Nézett körbe Kristoff. Én csak holtsápadtan meredtem magam elé.
- Engem mért nem hívtál? Tudod, hogy bármikor megvédelek, ha arra lenne szűkséged.
- Kristoff ő lenne Jane volt őrangyala az én volt tanárom, akiről azt hittem halott. Ő itt Kevin. Mondtam és gyilkos pillantást vetettem rá.
- Egy szóval sem mondtad, hogy úgy szeretett. súgta a fülembe Kristoff. Éreztem, ahogyan elvörösödöm, ezért tereltem a szót.
- Foglaljatok helyet én hozok inni valót és intettem Kristoff-nak, hogy tartson velem. - Ezt most ne itt.
- Nem haragszom rád. Látom rajtad, hogy semmit nem érzel iránta, de ha te nem, én hajítom ki innen. Mondta nevetve.
- Tegyél, amit akarsz, de te magyarázkodsz. Mondtam és átöltem. Filmes mosollyal léptünk be a nappaliba, ahol Nickola állt értetlenül.
- Ez valami angyal party?
- Csak a barátaim és még egy pár lény… Semmiség, menj csak fel aludni csendben leszünk. Nikola elmosolyodott és a szemembe nézett.
- De ha Jane hazaért ébresszetek fel.
- Nem felejtettem el. Mondtam és leültem a démon mellé a bőrfotel karfájára. – Akkor meséljetek. Mondjuk, kezd te Kevin. Mondtam gúnyos grimasszal. Mond, hogyan kerülsz ide és mért vagy életben. Fél füllel hallottam Kristoff megjegyzését. „ Nem sokáig lesz még az” Rá tekintettem, de csak az unott arcát láttam egy pillanatra elmosolyodott, aztán elkomorodott.
- Mikor elküldtelek tudtam, hogy jól cselekedtem, tudtam, hogy vigyázni fogsz Jane-re.
- Hogy lettél fekete angyal, ha jól tudom halállal lakol, aki embert öl.
- Igen, ez így van, de belőlem előbb lett bukott, mint hogy te végeztél azzal az ártatlannal.
- Mégis miről beszélsz? Kérdeztem és közelebb csúsztam Kristoff-hoz.
- Amikor egy diákodba szeretsz bele, nem néznek rád jó szemmel. Nevettet és megvillantotta fehér mosolyát. – De ha már személyeskedünk, te és egy démon? Intett a fejével a vérvörösen izzó szemű Kristoff-ra. A démon nyelt egy nagyot és a fülemhez hajolt.
- Tűntesd el innen most vagy én fogom, de akkor végleg… Nem bírom nézni a pofáját.
- Kérlek, távozz. Álltam fel Kristoff öléből és az ajtó felé intettem.
- Épp eleget. Nem hívtalak és soha nem is foglak. Távozz, amíg szépen kérem, engem nem kell óvni senkinek.
- Igen, takarodj. Ugrott mellém Kristoff izzó szemekkel.
- Te meg menj lefeküdni, nyugodj meg, majd megyek én is. Mondtam és az ideges démonnak. Rám nézett bólintott és kámforrá vált.
Kevin az ajtóban állt keresztbe tett karokkal és értetlen mosollyal meredt rám. Szárnyait a hold ezüstös fénybe ölelte és csillogó fekete tollai elhalványultak az éj ködjében.
- Ha arra vágysz, akkor elmegyek, de soha többé nem térek vissza.
- Megköszönném. Azzal rávágtam az ajtót. Megfordultam és rámosolyogtam a kérdően bámuló angyalokra. – Mennyetek fel a másodikon találtok hálószobákat, pihenjetek le. Holnap mindent elmondok, ha Jane-ék hazaértek. Az angyalok össze néztek és elindultak felfelé. Én a fotelben összegörnyedve kezembe temettem az arcom. Vártam egy pár percet, amíg minden elcsendesedett, majd felálltam és lekapcsoltam a villanyokat és felsétáltem az emeletre. Kristoff már mélyen aludt, amikor mellé bújtam. – Hosszú volt nekem ez a hét. Súgtam a sötétségnek és elszenderedtem. Kristoff karjával átfonta a derekamat és közelebb bújt hozzám.
- Álmodj szépeket kicsim. Mondta, majd elaludtunk.
 
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés