Az ágyamon ültem. Az ajtó mellet állt egy gyönyörűséges antik sötétbarnaszekrény helyezkedett el, rajta egy hosszú púder színű ruhával. A vállfára egy kis papír volt tűzve. – Remélem teszik, vedd fel és majd érted jövök. Jeff. Az ajtó másik oldalán egy magas könyvespolc állt rajta végig könyvekkel és értékesnek látszó vázákkal, edényekkel és hasonló porfogókkal. Két polc között egy tükör tekintett vissza. Magam eltartottam az estélyit és megpördültem. – Soha nem volt rajtam még ilyen ruha, ajándékba meg soha nem kaptam semmi ilyesmit. Ugrándoztam a szoba közepén, majd belebújtam a gyönyörű testhez simuló lefelé bővülő ruhába. Az ablakhoz lépkedtem és kitekintettem rajta. Odakint egy magas fa állt rajta megannyi kis gömböcske lebegett, fényük megvilágította a fa alatt álló párokat, akik kedvükre nevettek és ölelkeztek a fényben. Az ablaknak hátat fordítva vártam, hogy eljöjjenek értem. Az ágyam emeletes volt, de nem volt szobatársam, reménykedem benne, hogy kapok egyet idővel. - Túl sok időt töltöttem már egyedül. Kiakartam menni, körülnézni, megismerni a tájat. Az elvarázsolt világukat. A ruhát nézegettem selymes anyaga szinte ráfolyt az alakomra, sápadt bőrömet feldobta gyengéd árnyalatával. Fekete öve kiemelte a derekamat. Lassan eluntam magam a várakozásban, nem telhetett el sok idő, de az izgalom a kíváncsiság miatt nem tudtam megnyugodni, inkább a könyveket nézegettem a hatalmas polcokon. Apró temetem miatt nem mindegyik címét láttam, de biztosra vettem, ha mindig ennyit fognak váratni, akkor az egész szoba tartalmát elfogom olvasni. Végig néztem a könyveket A-tól Z-ig, és meg is akadt egyen a szemem sajnos szemmagasságon felül. Kicsit nyújtózkodtam, majd meglökve a polcot a fejemre esett a fél könyvespolc.
- Kíváncsi voltam, meddig leszel egyben. Nevettet az ajtó felől Jeff.
- Jól vagyok csak a fejemre esett, már hozzá szoktam, hogy folyton bénázom.
- Nincs semmi baj, sok titkunk lesz még, legyen ez az első.
- Szerintem ezen nincs mit titkolni, mindenki ráfog jönni, hogy bénaság vagyok.
- Ne légy kishitű, inkább mutasd a ruhád. Hogy tetszik? Felálltam a puha szőnyegről és megfordultam.
- Pompás. Akkor gyere az este előtt, még mutatok valamit. Azzal karon fogott és bezárta magunk mögött az óriási faajtót.
Áthaladtunk egy elhagyatott fáklyákkal megvilágított sziklafolyosón. A falak hatalmas kövekből voltak, folyosó végén egy fakapu állt rajta motívumokkal. Jeff megállt a bejárat előtt és rám tekintett, vörösbarna szemeivel.
- Látod azokat a jeleket?
- Igen, de miért. Kérdeztem és elvesztem a vöröses fényben.
- Ez a hat főcsoport. Legalább ez egyik megtalálható itt mindenkiben.
- De hát hét kép van. Néztem értetlenedve.
- A hetedik a harcosok csoportja. Az nem a születéshez kötődik, hanem választás kérdése.
- Én nem választottam, engem egyből annak neveztek.
- Nem te választod, hogy szeretnél-e azzá válni. Mondta és egy vidám mosolyra huzata a száját.
- De melyik-melyik? Kérdeztem és végig húztam a kezem a faragott mintákon.
- A rózsa a pixiké, a zongora a sziréneké, a pentagram, vagyis a csillag a körben a boszorkányok, az óra az időutazóké, és a denevér a vámpíroké. A mintás kőr a harcosok szimbóluma erőt és bátorságot fejez ki.
- Te melyik vagy? A harcost leszámítva.
- Vámpír és egy alfaj keverék. Mondta és megráncolta homlokát.
- Az alfajokból rengeteg van, ide tartoznak a vérfarkasok a nimfák, démonok, angyalok és sok más. Magyarázta.
- Akkor te egy vámpír és egy… ?
- Tündér. Mondta nevetve és belépett az ajtón.
- Tündér? Ez most komoly?
- Ne röhögj. Hosszabb hajtincseit elseperte füle elől. Megvillant hegyes manószerű rózsaszínes füle. – Inkább gyere be. Mondta és vissza engedte hajtincset, ami hullámozva hullott vissza a helyére. Beléptem az ajtón és megláttam életem legédesebb teremtményeit.
- Igen, azok. Idővel téged is kiválaszt az egyik és te leszel a jogos tulajdonosa.
- Nem lehetne ezt most rögtön? Néztem reménykedve bölcstündér tanáromra.
- Nem, de arra lovak is vannak, meg hasonló teremtmények. Mondta zsebre tett kézzel.
- Hogy lehet ez minden a sivatag alatt?
- Úgy, hogy már messze járunk a sivatag rejtekeitől. Emlékszel a kupolás kapura, amin Roger-ék átsétáltak.
- Ami az előtérből nyílik?
- Igen. Az nem egy egyszerű ajtó.
- Az időutazók építették ők nagy általánosságban a tudósok-felfedezők csoportjába kerülnek választáskor.
- Mikor döntenek ki hova kerül. Kérdeztem és közben egy sárkány fejét masszíroztam.
- A sorsod és az addigi életed alapján döntenek. Apád különleges harcos volt és a hatalmaid alapján kaptad a harcos csoportot. Mondta és oda sétált egy nagy lilás vörös sárkányhoz.
- Ő a tied? Néztem a barátságtalan óriásra.
- Igen, ő az én kis Ray-em. Közelebb léptem hátha megengedi, hogy megsimogassam, de csak felágaskodott és a szárnyit kitárta. – Nem bízik meg az idegenekben, ő az egyek legmakacsabb mind közül, de most már ideje lenne indulni. Még lekésed a partyt, amit neked rendeztek.
- Ja, igen kérdezni is akartam, ez valami estélyi izé lesz?
- A vacsora része, de utána… elszabadul a pokol. Na, gyere.
Egy méretes csigalépcsőn haladtunk lefelé. Már mindenki az asztalánál állt vagy ült. Az ebédlő vagy táncterem méretű szoba közepén egy hosszú faasztal állt. Jeff oda vezetett. Az ebédlőt csodálatos fekete fogadalmi gyertyák világították meg, a csillogó ezüstcsillárról fekete gyöngysorok lógtak. A konyhába vezető ajtót hatalmas vörös gyöngysor díszítette fekete tollakkal és még több szimbólummal. Az asztalt ezüstétkészlet és gyöngyház fehér tányérokkal terítették meg, a fehér abrosz aprólékos csipkével volt borítva. Az asztalról szinte lefolyt a sok ennivaló, Volt sült, rozmaringos csirke, töltött pulyka, egzotikus ételek, szószok, gyümölcsök, rengeteg ital és még több köret. Az asztal közepén egy csodaszép arany vagy inkább fehérarany boroskorsó helyezkedett el, amiből ahányszor öntöttek nem fogyott belőle egy csepp se. A vendégsereg meglátva felállt és poharat emelt. Jeff bólintott, hogy leülhetek, majd szembe leült velem.
- Csak nyugi, itt mindenki a barátod. Súgta át az asztalon keresztül. Én alig láthatóan bólintottam felé és helyet foglaltam. A hosszú asztal végén felállt egy bőrkabátos férfi és felemelte teli poharát, majd a szemembe nézett.
- Üdvözlünk téged, Sara örülünk, hogy köztünk vagy, hogy haza értél. Mosollyal emelem, ezt a poharat rád, remélem jól fogod érezni magad köztünk. Mindenki felém fordult és a levegőbe emelte poharát. Zavaromba legszívesebben elbújtam volna, de észre vettem Ben-t, Roger-t és Jeff-et. Miközben mindenki a koccintással volt elfoglalva én próbáltam megkeresni újdonsült egyetlen barátnőmet, Kristint. Egy-két másodperc telt el és már mindenki a helyén ült és figyelt a bőrkabátos szónokra. – Jó étvágyat és jó szórakozást mindenkinek. Fejezte be a szövegét. Csendben evett mindenki, senki meg se szólalt csak a tányérok és az evőeszközök kopogását lehetett hallani.
Jeff és Ben lépett mögém. Ben érezhetően jobb kedvel áll előttem, mint egy pár órával előbb. Valószínűleg nem az alkohol fogyasztás az erőssége.
- Gyere, még csak most kezdődik a buli. Rángatott magával Ben nyomában a higgadt Jeff-el. Roger épp egy páncélos akarom mondani harci egyenruhás fazonnal beszélt, hallottam Roger aggodalommal leli hangját.
- A hetes osztag veszélyben van, nem értek vissza és nem tudjuk elérni őket. Nagy a valószínűsége, hogy támadás áldozatául estek…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
