�g�ret

„ Teljesen egyed�l, beleveszve a m�lys�gbe, belecs�szva a s�t�ts�gbe. Semmi sem t�r�lheti ki ezeket a k�peket, azon t�n�d�m, merre vagy? Messze vagy? „

Skillet: Salvation

Hossz� �r�k teltek el, mire a nap felkelt. �n a m�lon �lldog�ltam, ahol utolj�ra tal�lkoztam Emm�val, ahol elb�cs�ztam Kevin szellem�t�l, ahol hivatalosan is �j �letet kezdtem. Csak n�ztem a felkel� napot, ahogyan az elm�lt p�r napban, h�napban tettem.  A gondolataim �bren tartottak. – Hogyan fogom megtal�lni Jane-t; �s, ha meg is tal�lom, mi garant�lja, hogy megb�zik bennem, hogy elfogadja a seg�ts�gem? – Csak �lltam ott �s n�ztem a hull�mz� hideg vizet. A hajnal f�nye lassan megcsillant a v�zt�kr�n, megt�rve a s�t�t m�ly �rnyalatokat. A kellemes langyos szell� meglibbentette a hajamat, mintha haza akarna l�kd�sni. Megfordultam �s m�g egyszer ben�ztem a szomor�f�zfa �rny�k�ba. Kerestem Emma mosolyg�s arc�t, de hi�ba. Lassan hazafel� haladtam a kihalt sz�rke sik�torokon. Nem akartam �l�kkel tal�lkozni, csak n�ztem a sz�rke koszos f�ldet, a macskak�vezett utat. A reggeli k�d ellepte az utc�t. A l�mp�k f�ny�ben apr� bogarak sz�lldostak utols� k�reiket t�ve a mai �jszak�nak. Az utca csendj�t csak a bogarak z�mm�g�se zavarta meg. Csak s�t�ltam �s n�ztem a k�vezett poros utat, hallgattam a csendet, figyeltem a k�d�s messzes�get. Egy pillanatra minden elcsendesedett. Kardot r�ntottam �s kerestem az alakokat, akik nem is olyan sok� fel is t�ntek a t�volban. Meg�rz�seimre hallgattam, nem �rdekelt ki vagy mi tart fel�m. T�madni akartam, harcolni, elfelejteni mindent, ha csak egy percre is. Csak �lni akartam, legyen az ember, v�mp�r, v�rfarkas.

Egy v�mp�r had rohant fel�m, v�rv�r�s szemeik m�r messzir�l megcsillantak a sz�rkes�gbe. El�tt�k egy sebes�lt l�ny rohant. V�r�ses haja lobogott a hideg sz�lben. Apr� termete ellen�re gyorsan cik�zott, m�g is l�that�an f�radtabban mozgott. K�zeledtek. A l�ny megfordult, leveg��rt kapkodott. Karjait a t�mad�i fel�  ny�jtotta. Arca kipirosodott, lehelete szinte l�tszott a leveg�ben.  Kezeib�l a v�r v�r�se csillogott, kicsinyke kezeiben k�kes f�nysug�r  kezdett vibr�lni. A v�mp�rok kiss� megt�ntorodva, de k�zeledtek fel�.  Rohanni kezdtem a kis csapat fel�, l�ttam, ahogy a l�ny f�nye el�ri a  v�rsz�v�kat, ahogy h�tr�lni kezdenek. Ahogyan felperzseli j�ghideg halott  b�r�ket. A l�ny lassan elgyeng�lve esett t�rdre. N�h�ny v�rsz�v� l�ngok  martal�ka lett, n�h�ny apr�bb sebekkel meg�szta, de nem t�ntor�totta el  �ket semmi. Nem tudtam ki ez a l�ny, csak annyiban voltam biztos, hogy nem ember. Karddal t�madtam, a v�mp�rok had vez�re farkas szemet n�zett velem, de nem mozdult. Kezeit h�tra fesz�tette, ezzel jelezve t�rsainak, maradjanak ott, ahol vannak.

-          R�g tal�lkoztunk, nemde? – Hangja er�sen rekedtes volt, szemei halottabbak, mint amikor utolj�ra l�ttam. Fekete r�vidke haja, keskeny s�rg�sszemei, vak�t� feh�r szemfogai viszont semmit nem v�ltoztak.

-          Nem el�g r�gen. – V�rtam a k�vetkez� l�p�s�t, de meg sem mozdult, csak �llt �s b�mult. A tr�kk�t kerestem, de minden v�mp�r a hely�n maradt egy se k�zeledett a f�lig eszm�letvesztett l�ny fel�.

-          Mi�rt v�ded? Nem is ismered. El�g r�gen ismerlek ahhoz, hogy tudjam, �nz� term�szeted van. Nem �rdekel, m�s szenved�se, csak a bossz�ra f�j a fogad. – K�rd� tekintette vissza rep�tett a m�ltba, ahol m�g �lt, ahol j� volt.

-          Meg v�laszoltad a k�rd�sed, mindegy ki � �s mit tett, ha nektek kell, az sz�momra egyenl� a bossz�val.

-          Persze, ha nem kapjuk meg… Csak ez nem rajtad m�lik. – Csak egy percig tartott, de el is sz�llt. � m�r nem az volt, aki k�t-h�rom �ve. Nem az a bar�ts�gos, j�mbor bar�t. Egy v�mp�r, aki b�rkin �tg�zol.

-          Ha � kell nektek, el�bb engem kell meg�ln�t�k. – Hal�lf�lelmet soha nem ismertem. Szerencs�mre most is elker�lt.

-          Hogy �n mennyire rem�nykedtem, ebben a v�laszban. A bossz� nem csak a te levesed. – G�nyos arckifejez�se miatt h�nyinger ker�lgetett.

-          Ha harc, legyen harc! A gy�ztes� a l�ny. Csak semmi tr�kk�z�s. –Mindig ut�ltam, ha egy idegen l�ny a t�t, de v�mp�rokkal csak �gy lehet.  Az ego nagy�r.

-          Megegyezt�nk. Kapsz h�rom perc el�nyt. – Nevette. Szememet forgatva h�tat ford�tottam a nagyk�p� v�rsz�v�nak, majd hirtelen mozdulattal lecsaptam a kardommal az egyik fej�t. 

-          Azt hiszem, nem kell semmilyen el�ny. – Nevettem �s rohamot ind�tottam fel�j�k.

A l�ny lassan egy fa �rny�k�ba kuporodott. Szemeiben l�tni lehetett, hogy seg�tene, de sebei komolyak voltak. F�jdalom j�rta �t test�t, ha leveg�t vett. Ereje fogyt�ban volt, �jul�s k�zelben. Minden marad�k erej�re sz�ks�ge volt, hogy eszm�let�n�l maradjon.  Figyelte az esem�nyeket, k�zben csak a menek�l�sre tudott gondolni. – Menek�ln�m kell. Ki ez �s mi�rt seg�t nekem? Mire k�sz�l?- A f�jdalom lassan eluralkodott az elm�j�n, er�s volt, de nem legy�zhetetlen. M�r �r�k �ta menek�l �s pr�b�lja feltatoztatni t�mad�it. Sikertelen�l. Az eltelt id� alatt m�r eltett p�r v�mp�rt az �l�k sor�b�l, de t�l sokan voltak.    

Az id� csak telt… A kard csak sebeket ejtett. Az �v�lt�sek belengt�k a napfelkelt�t. Nem tudom honnan �s hogyan, de csak j�ttek �s j�ttek. Kerestem a vez�rt, de sajnos elterelt�k a figyelmemet a t�bbiek. Rem�nykedtem, hogy most az egyszer betartja a szab�lyokat, de egy v�mp�rn�l ez nem volt elv�rhat�. T�mad�s k�zben k�zelebb l�ptem a sebes�lt l�nyhoz. F�l szememet v�gig rajta tartottam, de csak most t�nt fel, hogy mi is �. Ahogyan jobban figyeltem a kis jeleket, lassan r�j�ttem. Kis hegyes f�lek, nagy k�k szemek, v�r�s haj, apr� termett, �s a k�k �get� f�ny. Egy t�nde �let�rt harcoltam. Egy les�r�lt, sebes�lt, b�tor �let�rt. Az egyik pi�ca elsuhant mellettem egyenesen a t�nde ir�ny�ba, hirtelen fordultam a kard �thatolt a hitv�ny gyomr�n.

-          V�ge! - Tartott egy �les peng�t a nyakamhoz. - Nem tudod, mennyit kaphatn�nk �rte, csak a seg�ts�ged kell. Mi megosztjuk veled a jutalmat. – Mondta m�g�ttem a v�mp�r vez�r v�szj�sl�an. – Csak kapd el, vonszold ide hozz�nk �s minden bajod megold�dik. – S�gta alig hallhat�an. �reztem k�zels�g�t tudtam, ha nem cselekszem �gy, ahogy azt � j�nak l�tja, k�nnyed�n v�gez velem. �gy belementem a sz�nj�t�kba. Leeresztettem a kardom magam mell� �s a t�nde szem�be n�ztem.

-          Mi a neved? –K�rdeztem hidegv�rrel…

         A fa t�v�ig jutottam a jeges f�ld id�vel megtelt a v�rcseppekkel. N�ztem az idegen angyalt, aki valami�rt a seg�ts�gemre sietett. N�ztem, ahogy sebeket szerez egy sz�m�ra idegen�rt, ahogy hidegv�rrel m�sz�rolja a v�rsz�v� pi�c�kat. Soha nem l�ttam bukott angyalt, de nem is �gy k�pzeltem el �ket. Hatalmas sz�rny�val el�nyt kov�csolt mag�nak, a leveg�be emelkedett, miel�tt nagyobb t�mad�s �rhette volna. A l�ny lassan k�zeledett fel�m, v�llai felett h�tra, h�tra n�zett. Csak figyeltem �s rem�ltem nem akar b�ntani, mi van, ha � is „neki” dolgozik? Kezdtem magam ism�t vesz�lyben �rezni magam, menek�lni akartam, de er�m elhagyott, ahogy az angyal mellet elfutott az egyik v�mp�r. A l�ny hirtelen v�gzetesnek t�n� mozdulatot tett. Megfordult �s m�svil�gra k�ldte a v�mp�rt. A magas v�mp�r hirtelen a l�ny m�g� keveredett �s az bukott nyak�hoz emelte a csillog� peng�t. A t�mad� v�gzetes mosollyal suttogott valamit a l�nynak, aki leengedte karj�t �s r�m szegezte szemeit. Szemei smaragd z�ldben csillogtak a pirkadatban. �reztem, bajban vagyok. Ism�t. Az angyal higgadtan meredt r�m majd a nevemet k�rdezte…

-          Sz�val, mi a neved? –K�rdeztem a s�padt t�nd�t. 

-          J..Jane…               

-          Vel�nk kell j�nn�d. – Kacsintottam r�, k�zben rem�lve, hogy �rti a sz�nj�t�kot. A nev�t hallva �ssze �llt a k�p, megvan a kis t�nde, akit mostant�l �vnom kell… Valahogyan, �s m�r az is meg van, hogy mit�l.

-          Mozduljatok m�r meg! – Szor�totta er�sebben a nyakamhoz a hideg �les k�st. – Ti ketten fogj�tok a l�nyt. Indul�s. -A k�t v�mp�r elkapta Jane karj�t, aki megmaradt erej�vel pr�b�lt kiszabadulni a szor�t�sukb�l.  K�telekkel �ssze font�k karjainkat �s maguk ut�n h�ztak.

-          Figyelj, te nem tudod, ki vagyok, de �n tudom te ki vagy. Seg�tek, csak �g�rd meg, hogy megb�zol bennem. – S�gtam az egyre idegesebb Jane-nek. 

-           M�g is hogyan akarsz nekem seg�teni, te is fogolyk�nt vagy kezelve. – Morogta fesz�lten.

-          Van egy tervem, csak a seg�ts�gedre lenne sz�ks�gem. –A t�nde k�rbe n�zett, majd lehangoltan megadta mag�t.

-          Legyen, nem tudom ki vagy, hogy mi�rt tetted azt, amit tett�l. De nem sok es�lyem maradt, de ne hidd, hogy nem lesz rosszabb. Engem nem ismersz, ak�rmit is tudsz vagy gondolsz.  Mond, mi a terved.

-          �gesd el azzal a f�nnyel a k�teleket. A t�bbi m�r legyen az �n gondom. – Jane felvonta szem�ld�k�t, majd v�llat vont. Kezeib�l a f�ny gyorsan sz�tperzselte a k�teleket. Egyszer�en levettem a t�rt, amit a csizm�m sz�r�hoz er�s�tettem, majd k�nnyed�n a vez�r nyak�hoz emeltem. – Na, milyen, amikor fordul a kocka?

-          Tudhattam volna, hogy nem adod fel. – K�h�gte leveg��rt kapkodva.

-          Hisz j�l ismersz. – Nevettem �s k�nnyed egyszer�s�ggel elv�gtam a nyak�t. Jane-nel lemaradtunk a hord�t�l �s hazafel� vett�k az ir�nyt… Tal�n elnyertem bizalm�nak egy kis r�sz�t. Haza fel� nevetve s�t�ltunk, mes�lt p�r r�szletett, hogyan r�zta le p�r h�ttel ezel�tt a t�mad� sereget. Mire haza �rt�nk egy dologban m�r biztos voltam. B�r nem tudom �, mennyire b�zik bennem, �n teljesen megb�zom a harcias �nj�ben. �s most az egyszer �reztem, hogy t�nyleg �j �letbe kezdtem…