„Az �let k�t vil�g k�z�tt lebeg, mint rezg� csillag �j s nappal hat�rain, mi vagy, mi volt�l, ah ki mondja meg? Ki mondja meg, hogy ezut�n m�g mi v�r r�m?”

 -Byron: Don Juan-

Kerek sz�z �ve annak, hogy v�ge a h�bor�nak. Az emberek bizalmatlanok. Nincsenek k�l�n orsz�gok, mindenki egy n�p. Az emberek az id� eltelt�vel l�trehoztak egy rendszert, ami m�g m�k�d�tt is, ameddig fel nem bukkantak a M�sok. A M�sokat eredetileg a h�bor� miatt hozt�k l�tre… a katon�k lesz�rmazottaik pedig k�l�nleges k�pess�gekkel rendelkeztek. Minden M�s telepatikus er�vel rendelkezett �s egy fajta olyan k�pess�ggel, amely egyedi. K�t M�snak nem lehetett ugyanolyan ereje. A norm�lis emberek persze vad�szni kezdtek az ilyen emberekre azzal az indokkal, hogy nekik nem is lenne szabad l�tezni�k. A M�sok pedig nem hagyt�k magukat. A k�t f�l most h�bor�zik. A M�sok irtj�k az embereket, akik szint�gy viszonozz�k a m�sz�rl�sokat.
Raven �sszeh�zta mag�n a fekete b�rdzsekit �s arra r�vette a s�t�tk�k –m�r-m�r fekete csukly�t. A v�ll�n�l �sszekapcsolta, majd finom von�s� arc�ba h�zta azt. A romokban hever� h�dhoz l�pett �s lem�szott a v�zpartra a t�rmel�kek k�zt. A nyirkos betondarabok k�z�tt n�hol a term�szet kezdte visszah�d�tani a ter�letet. A l�ny z�ldell� n�v�nyekbe csimpaszkodva ereszkedett lejjebb �s lejjebb. Raven l�v�s �les hangj�ra lett figyelmes, mely belehas�tott a hajnali �gboltba. Felkapta a fej�t, levendula lila szemeivel p�szt�zta a k�rny�ket, de sehol senkit nem l�tott.
- Rohanj! - Hallotta a fej�ben a l�gy n� hangot. Az elm�lt egy h�napban ez az ismeretlen folyton besz�lt hozz�. A neve Sharon. Igyekezte meggy�zni a l�nyt, hogy � bar�t, nem ellens�g, de Raven, amikor lehetett kiz�rta �t az elm�j�b�l. Persze azt, hogy menek�lj�n nem kellett neki mondani. Raven �ltal�ban akkor is menek�lt, amikor nem volt vesz�lyben. A l�ny igyekezett gyorsabban m�szni, de ekkor megcs�szott �s egy ijedt sikoly hagyta el az ajk�t. Mikor f�ldet �rt a f�ben sajg� test�t mozg�sra b�rta �s felkecmergett a f�ldr�l. Sz�ke tincsei el�bukkantak, ahogy a csuklya lecs�szott a fej�r�l.
- Ott van, elkapni! –hallotta a l�ny. Ijedten n�zett h�tra, mint egy �rtatlan �z, amely �szre vette a r� vad�sz� vadat. Mikor egy csapat f�rfi kezdett lem�szni a romokon Raven t�rt r�ntott �s rohanni kezdett, be a foly�ba. A jeges v�z zavartalanul csordog�lt tov�bb, mint sem t�r�dve a k�r�l�tte kialakul� k�osszal. A l�ny t�rdig g�zolt a habokban �s �t�rt a t�loldalra. Berohant a f�k k�z�, melyeknek �gai, mintha az ellens�g karmai lettek volna, beleakadtak a l�ny ruh�j�ba. haj�ba.
- A nyomodban vannak! – Hallotta ism�t Sharon-t. Raven megtorpant �s k�ts�gbeesetten n�zett k�rbe, mikor egy k�z ragadta meg �s a f�hoz szor�totta a l�nyt.
- Megvagy! –h�zta ijeszt� mosolyra a sz�j�t az egyik f�rfi. A l�nyt el�nt�tte a retteg�s. Szorosabban markolta a k�st �s hirtelen �tsz�rta t�mad�ja nyak�t.
- Sz�p volt!
- Sz�llj ki a fejemb�l! –Raven r�n�zett az �lettelen testre a f�ld�n, majd vonakodva kih�zta a m�g meleg testb�l a fegyvert.
- Raven ne l�gy makacs…
- Hagyj m�r b�k�n! –Csend lett. Raven a fa kem�ny k�rg�re helyezte kez�t, melyet bepiszkolt a f�rfi bord� v�re. K�rbe n�zett �s egy od�t l�tott egy hatalmas fa t�v�ben. Bevetette mag�t a fekete lyuk ismeretlenj�be �s t�k�letesen mozdulatlann� dermedt. A k�st gyorsan emelked� mellkas�ra szor�totta. Rettegett. Ha megtal�lj�k, azonnal v�geznek majd vele. L�pteket halott. K�zelr�l. Nagyon k�zelr�l. Egy arc jelent meg el�tte, de mire reag�lhatott volna a f�rfi megragadta t�r�keny bok�j�t �s kih�zta a l�nyt a mened�kb�l. Raven k�ts�gbeesetten pr�b�lt megkapaszkodni egy gy�k�rben, vagy b�rmiben, de a f�rfi er�sebb volt n�la. Raven haszn�lhatta volna mindk�t k�pess�g�t… de m�g ha az �lete is megy r�, ink�bb nem tette. A l�ny gy�l�lte, hogy annak sz�letett, aminek. Az egyik f�rfi beler�gott �s egy hangos reccsen�s hangja t�lt�tte be a b�k�s erd�t. A l�ny sik�tani akart f�jdalm�ban, de hang nem hagyta el az ajk�t. Megtudta volna �lni �ket, ha akarja… de nem akarta. Nem volt sz�nd�k�ban tov�bb �lni. Minek? Mindenki csak kihaszn�lja. Az emberek csak k�nozz�k �s meg akarj�k �lni… a maga f�le emberekhez pedig nem akart tartozni. �l� szerette m�r nem volt… semmi nem volt, ami �letben tartotta volna �t. Raven csak fek�dt ott, a hideg f�ld�n, a puha f�v�n, t�mad�it nem volt hajland� �szrevenni. Feladta. Nem akart tov�bb �lni. Egyszer�en nem l�tta �rtelm�t.
- Raven haszn�ld a k�pess�geidet!
- Nem.
- Megfognak �lni!
- Nem �rdekel.
- Tarts ki!
- NEM. –Raven m�r nem �rezte az �t�seket, csak az t�nt fel neki, hogy keze saj�t meleg v�r�ben hever. M�r nem l�tott tiszt�n, fekete p�tty�k t�ncoltak el�tte, sz�d�lt. �s �gy �rezte egy s�t�t g�d�r alj�n van. Z�gott a f�le �s nem hallott semmit. Igaz�b�l nem is akart hallani semmit. Nem akart tov�bb mag�nyosan, egyed�l szenvedni. V�ge… Nem b�rta tov�bb, tomp�n �rz�kelte, hogy valaki a karjaiba veszi �s elindul vele.

 ***

Noah le�lt Sharon mell� az erk�ly padl�j�ra. Egy h�napja felbukkant egy k�l�nleges t�rsuk. Noah minden �jjel r�la �lmodott, Sharon pedig telepatikus kapcsolatban volt vele. Noah �s a l�ny ezel�tt soha, szinte nem besz�ltek, de ebben az elm�lt egy h�napban ez az ismeretlen l�ny �sszehozta �ket. Noah mindent elmondott Sharonnak, �s �gy �rezte v�gre egy igazi bar�tra lelt. Noahnak vil�g �let�ben csak �rdek bar�ts�gai voltak. Ha az ember a M�sok vez�r�nek fia az igazkapcsolatainak annyi. Mindenki rajta kereszt�l akart felkapaszkodni a rangl�tr�n. Noah ezt megunta. N�h�ny emberrel elvan, de az is csak felsz�nes, hogy ne okozzon bajt a tiszteletre m�lt� t�k�letes apj�nak �s b�tyj�nak. Sharon viszont mindenkit szimpl�n ut�lt, kiv�ve egy l�nyt, akivel elvolt. Sz�val Sharon �s Noah bar�tok lettek, b�r Noah �ltal�ban Sharon agy�ra ment.
- Raven olyan �rdekes. –monta a l�ny. V�llig �r� fekete haja beleolvadt az �jszaka s�t�tj�be.
- �n sosem hallom a hangj�t, csak �lmodom r�la. Vagy n�ha csak az �rzelmeit �lem meg… de a hangj�t m�g sosem hallottam.
- �n m�g csak a hangj�t hallottam. Hogy n�z ki? –vonta k�rd�re Sharon a sr�cot. Noah tengerk�k szemei felcsillantak �s el�vette sexi f�loldalas mosoly�t. Ez a mosoly azonban nem Sharonnak sz�lt… Csakis Ravennek. Csak neki.
- Gy�ny�r� hossz� sz�ke haja van, �l�nk lila szemei. A mosolya olyan, mint egy napsug�r, de nem sokszor lehet l�tni. Ar�nylag alacsony �s t�r�keny. Finom von�sai vannak. Olyan… Olyan, mint egy angyal. –Mosolygott a fi�, ahogy a l�nyr�l besz�lt melegs�g sz�llta meg a sz�v�t. N�h�ny h�t ut�n azon kapta mag�t, hogy minden egyes nap alig v�rja az �jszak�t, amikor l�thatja ezt a l�nyt. Raven bearanyozta a napjait. Az �n angyalom.
- Nem is ismered, �s m�r bec�zgeted? -k�rdezte Sharon sokat sejt� mosollyal.
- Ne olvass a fejemben! –ford�tott el a fej�t Noah.
- Nem olvastam. Olyan hangos vagy, hogy az eg�sz vil�ghall t�ged. –forgatta �l�nk v�r�rs szemeit a l�ny, de viccel�d� hangulata hamar szertefoszlott.
- Mi a baj?
- Raven… Bajban van. –Pattant fel Sharon.
- Merre van?
- Valahol arra… - Mutatott az erd� fel� a l�ny.
- Induljunk.
- Mi?
- Ha j�ssz, j�ssz. �n viszont biztos, hogy megyek. – A k�t fiatal leugrott az erk�lyr�l �s fut�snak eredtek. A kem�ny kik�pz�seknek h�la gyorsan haladtak.
- Fel akarja adni! –mondta r�m�lten Sharon.
- Hogy �rted, hogy fel akarja adni? –K�rdezte Noah, de pontosan tudta Sharon hogy �rti… csak nem akarta elhinni. N�ha �lmodozott r�la, hogy a l�ny val�di �s csak egy karny�jt�snyira van t�le. Hogy meg�rintheti majd. Az nem lehet… nem lehet, hogy egy olyan t�nd�kl� �s eleven l�lek, amilyen Raven egyszer�en feladja. Sharon hirtelen ir�nyt v�ltott.
- Erre! –Mikor meg�rkeztek l�tt�k, hogy Raven a f�ld�n fekszik, �s k�r�l�tte n�gy f�rfi besz�lget.
- Mit kezdj�nk vele? –K�rdezte az egyik. Noah-ban a d�h l�zasan �gett, de Sharon ler�ngatta a bokrok k�z�.
- Hagyjuk itt, nem h�zza sok�ig.
- V�rjuk meg, m�g meghal. Ha, t�l�li �s ki sziv�rogtatja azt, amit tud a M�sok gy�zni fognak ellen�nk.
- V�g�l is a parancs az volt, hogy puszt�tsuk el…
- �n biztos nem fogok itt v�rakozni. –Az egyik el�r�ntott egy t�rt. Noah ekkor kiugrott a bokorb�l �s nekirontott a f�rfinak. A fi� tombolt. Sharon fedezte, b�r nem volt r� sz�ks�g. Noah �gyes harcos volt. Ravenhez sietett. Noah kisim�totta arc�b�l a sz�ke tincset, majd nyak�n kitapintotta az �t�eret.
- �-�l?
- Gyeng�n, de ver a sz�ve. –S�hajtott egy nagyon �s hatalmas k� esett le a sz�v�r�l.
- Mit csin�ljunk?
- Peterhez vissz�k, � a legjobb gy�gy�t�nk. –mondta Noah �s gyeng�den a karjaiba vette a l�nyt. Olyan k�nny� volt, szinte s�lytalan. Noah att�l f�lt, hogy �sszet�ri ezt a l�nyt. Homloka feldagadt, arca teli volt k�k-z�ld foltokkal, de Noah felismerte benne a l�nyt, aki ut�n hetek �ta epekedett. Beleszagolt selyem haj�ba. Levendula �s �ce�n illata volt.
- Hogy �rtette azt, hogy olyasmit tud Raven, amivel gy�zhet�nk? –elm�lkedett hangosan Sharon, mik�zben meneteltek vissza a b�zis fel�, ami nem volt m�s, mint egy gondosan elrejtett r�gi kast�ly hatalmas �vegh�zzal �s birtokkal.
- Nem tudom.
- Csak sz�lok… -kezdett bele komoran Sharon �s szembe fordult Noah-val. –Raven szerintem majd sz�kni akar t�l�nk. Nem akar k�z�nk tartozni sz�val ne lohold bele magad.
- Nem �rtem.

- �n sem. –vonta meg v�ll�t Sharon. –De az biztos, hogy nem tudja mi v�r r�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.