" Bel�d szerettem, amint megl�ttalak,

 �s te mosolyogt�l,mert tudtad. " 

- Arrigo Boito -

Saki m�r kezdte megszokni,hogy kik�z�s�tik. Nem zavarta az egyed�ll�t. S�t. �gy legal�bb nyugodtabb napjai vannak. Senki nem nyaggatja,hogy mes�ljen mag�r�l, hogy sz�netekben k�s�rje el ide-oda. Ez �gy sokkal jobb. Ebben az eg�szben egyed�l az zavarja,hogy folyton megy a pletyiz�s �s a piszk�l�s. Saki csak nyugodtan t�rte,hogy nem hagyj�k b�k�n �s mindig azt mondogatta mag�nak,majd ha l�tj�k nem �rdekli �t mit csin�lnak majd abba fogj�k hagyni. Csak egy h�t telt el az�ta,hogy Saki suliba j�r. Nem sok�ra abba fogj�k,hagyni,mert ez �gy unalmas. 

Mindenki kirohant a teremb�l,amint meghallott�k a dallamos cseng�t,csak Saki k�sz�l�d�tt lassan �s kom�tosan. Nem sietett sehov�. Elindult a szok�sos �ton. Le a l�pcs�n, v�gig a folyos�n, ki a szabadba...a csarnok fel�. Nem akart � bemenni. Ez ink�bb egy megszokott rutin volt �s nem akarta kihagyni. Ez minden. Csak...hallani akarta,ahogy odabent folyik az �let. Ryuu megtiltotta,hogy bel�pjen �s j�tszon a csarnokban. Saki pedig tiszteletben tartotta a k�r�s�t,na nem mintha k�pes lett volna bemenni oda. M�g nem �llt r� k�szen. 

Meg�llt �s ben�zett a h�l�val fedett bej�raton. M�r a j�t�k k�zep�ben voltak. A labda a leveg�ben...m�g nem esett le...am�g a labda a leveg�ben van...gy�zhet�nk! Saki megr�zta a fej�t �s elszak�totta tekintet�t a csarnokr�l,mintha ezzel ki�zhetn� sz�v�b�l a r�plabd�t, fej�b�l pedig a megszokott gondolatmenetet. �pp indulni k�sz�lt,amikor valaki elsodorta �s a f�ldre l�kte. A m�sik f�l is a f�ld�n v�gezte. A sr�c feln�zett �s a szitkoz�d� szavak az ajkaira fagytak 

- Te...! - mondta elk�pedve. Vil�gosbarna -szinte m�r arany- szemei �l�nken felcsillantak.

- Ne haragudj,nem figyeltem...

- Ne,ne az �n hib�m! - emelte fel a kez�t v�dekez�n,majd vissza ejtette azt maga mell�. �s csak �ltek ott. �ltek a f�ld�n �s egym�st n�zt�k. V�g�l a sr�c �szbe kapott �s f�rg�n felpattant,de Saki nem tudta levenni r�la a szemeit. Figyelte kecses mozg�s�t,ahogy a kez�t ny�jtja,amit a l�ny habozva de elfogadott. V�gig a szemeibe n�zett. Olyan volt,mintha karamell�ba b�mult volna,amely megragadja a figyelm�t �s �desen ott tartja. A l�ny azt is �szrevette pont a fi� �ll�ig �rt. El�g alacsony lehet, a csapatban...

- Ne haragudj,j�l vagy? - k�rdezte �s megsim�totta a l�ny kez�t,amit az�ta sem engedett el,hogy felseg�tette �t a f�ldr�l. 

- I-igen j�l vagyok. Te j� �g ugye nem s�r�lt�l meg? Istenem nemsok�ra itt van az iskol�k k�z�tti verseny �n meg pont ilyenkor ker�ltem az utadba. - esett p�nikba Saki,mert ppntosan tudta mekkora csap�s egy s�r�l�s. A sr�c elcsod�lkozott,majd hangosan,sz�vb�l felkacagott. A m�ly b�rsonyos hang a l�ny test�ben rezon�lt,olyan rezg�seket keltve,amit�l a l�ny teste megremegett. 

- Semmi bajom. Te vagy az a l�ny,akivel m�ltkor Naoki �s Sawada senpai besz�lt, igaz? Sokszor l�ttalak itt el�z� h�ten. 

- Igen �n vagyok. - s�t�tte le a szem�t zavar�ban a l�ny. K�nos volt,hogy valaki l�tta a s�nyl�d�s�t. 

- Takumi Kai.

- Tess�k? - eszm�lt fel a l�ny.

- A nevem Takumi Kai �s �n leszek a Karasuno �sza. - Saki a szemeibe n�zett �s l�tta a szenved�ly l�ngjait. Komolyan gondolja. Olyan magabiztos �s er�s jelleme volt,hogy a l�ny elt�rp�lt mellette. Egy�bk�nt is kicsi volt a fi�hoz k�pest,de ez m�s t�szta. Az er�,amely bel�le �radt letagl�zta a l�nyt �s m�g a szava is elakadt. 

- Fuwa Saki. - ny�gte ki nagy nehezen a saj�t nev�t. Takumi elmosolyodott.

- Saki. - mondta ki a l�ny keresztnev�t b�rsonyos hangj�n. Illetlens�g volt,ha egy idegen a keresztnev�n sz�l�t egy m�sik embert Saki m�gsem b�nta a dolgot. - Azt jelenti rem�ny. Sz�val soha ne add fel a rem�nyt.- szor�totta meg a l�ny kez�t,mintha tudta volna Sakinak mi kell. 

- Takumi! - ki�ltotta el mag�t az egyik csapatt�rsa az ajt�b�l. Takumi eleresztette a l�ny kez�t �s elindult a csarnok fel�,de m�g miel�tt bement volna megtorpant a bej�ratn�l,h�tran�zett a l�nyra �s .... elmosolyodott. 

Volt egy pillanat. Egy pillanat, amikor Saki �gy �rezte hossz� id� ut�n �jra tudja mit jelent �lni, mintha Takumi egy hossz� �lomb�l �bresztette volna fel. Egy pillanat, amikor mosolyt csalt az arc�ra. Egy pillanat...amit a l�ny soha nem fog elfelejteni. 

Takumi zavar�ban le�lt a padl�ra �s v�r�s arc�t takarta. Amikor a fi� megl�tta,hogy kit l�k�tt fel m�g a l�legzete is elakadt. A l�ny ott �lt vele szemben. Fekete haja csillogott, k�kessz�rke szem�ben elt�ntek az �rzelmek, ak�r a k�dben. A l�ny mag�ba szippantotta Takumit. A fi� sajn�lta,hogy elm�lt a pillanat, mikor foghatta a l�ny kez�t. Olyan volt, mint egy f�ldre t�vedt angyal. Volt egy pillanat. Egy pillanat mikor a l�ny bele�gett Takumi lelk�be. Egy pillanat,amikor tudta,hogy ezt a l�nyt �s a vele val� tal�lkoz�st nem fogja elfelejteni. Kipirult finom von�s� arc�t,halk �desen csilingel� hangj�t. Nem. K�ptelen lenne elfelejteni. 

- Mi van veled �regem? - k�rdezte Kahaya. Fekete szemei a k�r�rvend�s szikr�it sz�rta. Lassan Naoki senpai is oda s�t�lt.

- Tal�lkoztam vele. - lehelte alig hallhat�an Takumi. 

- Kivel?

- Fuwa Sakival.

- Fuwa- chan? Hogy van? - lep�d�tt meg Naoki. 

- V�letlen fell�ktem. 

- Mi? Rem�lem bocs�natot k�rt�l! - ropogtatta fenyeget�en Naoki a kezeit. 

- Ch! B�na. - pr�b�lta visszafojtani a nevet�s�t Kahaya. 

- Fogd be! - ripakodott r� Takumi. 

Igen. Volt egy pillanat,amikor a fi� t�bbet akart ebb�l az angyalb�l.