„Az igazs�ggal a baj az, hogy nem hazudik, a t�ved�ssel a baj az, hogy igaza sosincs… A b�k�vel a baj az, hogy nem fog harcolni, a szerelemmel a baj az, hogy vak mindig… A k�nnyekkel a baj, hogy megsz�radnak, s a hit bajai megsiratnak.”

  Thousand Foot Kruch - Already Home

Sharon zavarodottan �llt Raven �gya felett. Mire gondolt az az ember? Mit tud ez a l�ny, ami oly hatalmas vesz�lyt jelent az emberis�gre? Sharon v�g�l v�llat vont, �s kiment a szob�b�l. B�lintott az �rnek, hogy menjen vissza a szob�ba. A f�rfi bel�pett az ajt�n, majd halkan becsukta maga m�g�tt azt. Sharon felment az emeletre, ahol �sszek�sz�tette az el�ad�s darabjait.
- Oh… Sharon. – L�pett be a szob�ba Robert, a M�sok egyetlen ember sz�vets�gese. –M�r minden�tt kerestelek. –Mosolyodott el, majd mikor megl�tta a l�ny arckifejez�s�t elbizonytalanodott. Sharon kifejezetten ut�lta a fi�t, jobban, mint a t�bbieket. Egyszer�en nem volt hajland� megb�zni a fajt�j�ban.
- Mi�rt kerest�l? –N�zett fel pap�rjai k�z�l a l�ny.
- A tan�cs megszavazta, hogy te k�sz�tsd fel az �jakat… - Halkult el Robert.
- �n? Nekem most a katon�khoz kell mennem. Ideje t�madni.
- De…
- Nem! Err�l �n d�nt�k. L�ttam �s �t�ltem azokat a dolgokat, amiket tesznek az emberek, vel�nk �s m�sokkal. �ppen itt az ideje, ideje l�zadni, harcolni! –�gett a t�z Sharon szemeiben, a harag mindazok ir�nt, akik miatt most ott tart ahol. Raven sebeit l�tva betelt n�la a poh�r.
- Err�l most… nem te d�ntesz. De sz�p kis besz�d lesz ebb�l. –Tette zsebre kezeit a fi�.
- Mikorra kell mennem? – Adta fel Sharon.
- Most azonnal. –H�zta mosolyra sz�j�t Robert. Sharon csak ledobta pap�rjait majd kab�tj�t felkapva kiviharzott az irod�nak berendezett szob�b�l. Lerohant a l�pcs�soron, le a kertbe, ahol egy sereg �jonc besz�lgetett.
- Na, figyelem! Vagy vel�nk vagytok vagy magatok. Most k�rbe vezetlek titeket �s megv�laszolom p�r k�rd�setek. Sz�val, most vagy soha. –A t�meg tov�bb dum�lt, �szre se v�ve a l�nyt. Sharon, v�rt egy pillanatot, majd egy eleg�ns mozdulattal el�kapott egy k�st. Majd az egyik nagysz�j�t fejbe dobta vele. A t�meg megn�mult. Mindenki ijedten figyelte a haldokl� eszm�letlen fi�t a f�ld�n. –Na, v�gre ide figyeltek, most k�rdezzetek… - Egy l�ny emelte magasba a kez�t.
- Ezt… Te csak �gy megteheted? – Mutatott a fi�ra a f�v�n. A k�p hirtelen elhom�lyosodott. A fi� m�r nem volt ott. Mindenki elk�pedten b�multa a halv�nyod� Sharont, aki szinte m�r nevetett rajtuk. A l�ny elt�nt. Majd el�ker�lt a halottnak hitt fi�val a semmib�l. A t�meg elk�pedten b�mult a zavarodott fi�ra.
- Na, sz�val. Most m�r v�gre figyeltek r�m. �gy tehetem meg, hogy k�pes vagyok kijav�tani. Tudok utazni az id�ben. – Sharon h�tat ford�tott a figyel� szemp�roknak. – Akkor k�vessetek, k�rbe vezetlek titeket. – V�gig haladtak a kert ment�n. A t�meg b�m�szkodott, n�zt�k a f�kat, ahogy az �gbe csapnak, a lassan kopaszod� �gaik. K�rbe n�ztek a haditermeken, ahol n�h�ny katona �pp k�sp�rbajt v�vott. Az egyik biccentet Sharon-nak, majd folytatta az edz�st. Ahogy haladtak az �p�let fel�, elhaladtak egy eml�km� mellett. Sharon felfigyelt a hangos k�rd�sekre. Ennyi�n meghaltak? Mi ez az eg�sz? Az emberek nem tehettek ilyeneket! A l�ny szembe fordult a csoporttal. Hallgatta a besz�lget�st.
- �hm, Elmondan�d, hogy pontosan mi�rt is �llunk h�bor�ban az emberekkel? Az ide vezet� �ton elfogt�k k�t t�rsunk. Akik az�ta, se t�rtek vissza. – Mondta alig hallhat�an az egyik l�ny.
- Mi is az egy�ni er�d?
- Nekem? –A l�ny szinte remegett, hangja gyenge �s t�l vil�gi volt. –Hatalmamban �ll befoly�solni m�sokat, illetve r�venni p�r dologra �ket.
- Ja! Engem b�rmikor r�vehetsz b�rmire, ha ledobod azt a rongyot magadr�l. –Nevetett fel az egyik sr�c.
- Kuss legyen! – Emelte fel hangj�t Sharon. – Ez egy remek k�pess�g �s egyben k�nnyen fejleszthet� is.
- Mi k�ze ennek a h�bor�hoz? – L�pett el� egy szem�veges fi�. Szemei hidegsmaragd z�ldben pomp�ztak, haj�t megborzolta a sz�l. –Azt mondta v�laszol, a k�rd�seinkre. - Megigaz�totta a szem�veg�t �s m�g k�zelebb l�pett Sharon-hoz. A l�ny �llta a tekintetet. –Mi erre vagyunk k�v�ncsiak. – A l�ny s�hajtott egyet. Majd l�ngra kapott a t�z v�r�s szemiben.
- Mi a neved?
- Jeremy Scot. –Felelte r�viden a fi�.
- Nos, Jeremy. Ha erre vagytok k�v�ncsiak, jobb ha ker�tek erre valakit nektek.
- Mi�rt? –l�pett m�g k�zelebb. –Sharon h�tat ford�tott.
- Mert, gy�l�l�m az �sszes embert ezen a f�ld�n. Mindez�rt, amit tettek. �n nem a legend�kat mondan�m el nektek, hanem a val�s�got. �s akkor mindannyitok elmenek�lne innen. De, hogy ne maradjatok mese �s t�rt�net n�lk�l. Ide h�vom Noah-t, majd � felel nektek. –Fordult szembe a fi�val, eg�szen k�zel. A fi� megt�ntorodott, h�tr�bb l�pett. –Legal�bb a dolgomat v�gezhetem. – Azzal Sharon megfordult �s otthagyta a meglepett t�rsas�got.

 ***

Noah a l�pcs�n �cs�rg�tt, zen�t hallgatott. Nem igaz, hogy ennek soha nincsen semmi dolga! Morgott mag�ban a l�ny, majd sz� n�lk�l meg�llt a fi� el�tt. V�rva, hogy vissza t�rjen �lom orsz�gb�l.
- Ohh.. Sharon? Mi�ta �lldog�lsz itt? - kapta fel a fej�t, Noah.
- Csak most j�ttem. Lenne sz�modra egy…
- Csak nem mag�hoz t�rt Raven? – Ugrott talpra a fi�.
- NEM tudom, m�g nem. – Morogta a l�ny, most se tudta befejezni, amit akart. Mint �ltal�ban. –Ahogy mondani akartam, lenne sz�modra egy kis feladat.
- Igen? �s mi lenne az? –Vonta fel egyik szem�ld�k�t Noah.
- Az �joncoknak mes�lj, hogy mi�rt �llunk h�bor�ban.
- �hh, m�r megint itt tartunk… Ism�t nem vagy hajland� azt a mes�t mes�lni, amit mindenkinek tan�tottak.
- Mert �n tudom az igazat. Tudom milyenek azok. �s nem vagyok hajland� �ket, elfogadni. – Ford�tott h�tat a l�ny. Noah meg akarta �rinteni a v�llait, de Sharon ler�zta. – �n megyek a katon�khoz, ma m�g sok dolgom van. Nem hagyom, hogy elpunnyadjanak.
- Akkor �n meg elmondom nekik azt, amit te nem. –L�pett a l�ny mell�. Robert rohant fel�j�k.
- Raven… - Kapkodta a leveg�t.
- Mi van vele? – csillant fel Noah szeme.
- Megsz�k�tt...