***

A l�ny visszat�rt a m�ltba. A m�ltba, amikor m�g a fajt�ja nem volt t�bb egy k�s�rleti „fegyvern�l”. Ha volt szabadideje, mindig ide j�tt vissza. Kutatott a m�ltban, kereste a k�rd�seire a v�laszokat. De egy ponton soha se tudott tov�bb jutni. Bizony�ra, valamif�le m�d�n blokkolt�k. De Sharon nem adta fel. Tudni akarta… A v�rost�l nem is olyan t�voli mez�n tal�lta mag�t. Maga volt, a s�r� f� kell�s k�zep�n. A l�ny ism�t l�thatatlan maradt, mint ahogyan eddig is tette azt. Tiszt�ban volt a m�lt szab�lyaival, nem v�ltoztathat meg semmit. Nem l�thatja senki �s nem avatkozhat idegenek �let�be. K�nnyed�n futni kezdett, a m�r j�l ismert ir�nyba, a mez� sz�le fele. Meg�llt. Most is ugyan �gy volt minden. A mez�k�zepe fele, emberek t�ncoltak a lemen� nap gyeng�d meleg f�ny�ben. Az erd� fele, egy kis visk� �lldog�lt. A l�ny undorral figyelte az idegeneket. –Tudom nem ti voltatok a v�tkesek, de t�rsaitok miatt, most nem s�t a nap. – A l�ny megdermedt, hideg futk�rozott a h�t�n. Valami, most m�s volt. K�rbe n�zett, csak egy �js�g hevert el�tte a p�rban. Sharon felvette azt, majd olvasni kezdte a f�c�meket. „ A hivatal tesztelni kezdte az �j „harci fegyvereket”. „ A fegyverek, t�k�letesen m�k�dnek.” A l�ny �sszegy�rte a lapot. Majd elhaj�totta azt, vissza a p�rba. Megfordult, majd elsuhant egy idegen fi� mellett. Sharon-ban tudatosult minden, � v�ltozott. Eddig � nem volt itt. A fi� a szem�be n�zett.
- V�rj! Elhagytad a kark�t�d! –Kapta fel az �sszegy�rt �js�g mell�l a kis �kszert. A fi� h�tra tekintett a l�nyra, aki az�ta elfutott a t�volba. – V�rj! – Iramodott Sharon ut�n az idegen. A l�ny meglepetten �s k�ts�gbeesve tekintett vissza a v�lla felett.
- Nem, itt senki sem l�that. Nem l�thatnak meg…. az lehetetlen. – Sharon csak rohant �s rohant, ki az erd�b�l. A fi� gyorsvolt, eg�sz gyorsan k�vette l�nyt. De Sharon eszeveszetten rohant tov�bb, majd hirtelen meg�llt. Kis kavicsok pattogtak le a szirtr�l a m�lybe. A fi� m�r-m�r utol�rte, mikor a l�ny elmosolyodott, majd a m�lybe vetette mag�t.
- Mit m�velsz? –Ord�tott a fi�, de m�r k�s� volt. Len�zett a magasb�l, felk�sz�lve a halott l�ny l�tv�ny�ra. De Sharon k�nnyed�n landolt az egyik fa k�zel�be. Felintegetett incselkedve �ld�z�j�nek, aki megmerevedve n�zett lefel�. A l�ny megigaz�totta a haj�t, majd megfordult �s futott tov�bb.
- Itt m�r nem kapsz el. –Nevetett, mag�ban. Kis id� ut�n m�r l�tta a v�ros sz�rkes�g�t, a v�ros rozsd�s, hideg kapuit. A nap lassan lement. Az emberek csukly�kkal a fej�k�n m�szk�ltak a k�dv�ros�ban. Sharon, nem t�r�dve a t�meggel, berontott k�z�j�k. N�h�nyan szellemet ki�ltottak, n�h�nyan egym�snak estek. De a l�ny nem t�r�d�tt senkivel. Csak nevetve, hallgatta a civakod�st, amit maga m�g�tt hagyott. Tudta kit keres, vagy ink�bb mit keres.

***

Az ismeretlen utc�kat szeltem, sorba sz�moltam a h�zak sz�mait, hatvan, hatvanegy, hatvankett� �s balra. Annyiszor j�rtan m�r e v�rosutc�in, hogy tiszt�ban voltam melyik utca melyik sz�m�n�l v�ltok ir�nyt. Tudtam melyik f�n�l kell lefordulni a parkhoz, hogy melyik t�zcsapn�l szaladjak �t a k�rt�ren. M�r vagy k�t �ve j�rok itt, l�tni akarom a m�ltbeli hib�inkat, �s az ellen�nk elk�vetett mer�nyleteket. V�gre v�laszokat akartam kapni, titkokat megfejteni, hogy mi�rt tette ezt vel�nk a Hivatal, azon a v�gzetes napon. Kiakarom der�teni mi�rt vitt�k el…. az egyetlen embert, akit szerettem. A k�nnyeim ism�t a szemembe gy�ltek, de ez�ttal sem hagytam nyerni �ket, bes�t�ltam a Hivatal k�s�rleti laborj�ba. �lveztem, hogy senki nem l�t. A var�zslat, amit abban a k�nyvben tal�ltam megv�d minden szemp�rt�l, �gy nem v�ltoztatok a m�lton. Nem tudom, hogyan l�thatott az a fi�, de valami megv�ltozott miatta. - N�la van a kark�t�m…. –s�hajtottam fel. A ruh�zata alapj�n nem sokkal el�ttem �lt. Val�sz�n�leg � is valami m�gi�val t�rt vissza a m�ltba, nagyon rem�lem nem v�ltozik meg a j�v�, az �n jelenem. Ha igen, rajtam �ll, vagy bukik visszatudom-e csin�lni.
- Professzor �r, k�rem tekintse meg a mai alanyunkat. – R�ntott vissza a val�s�gba, az egyik n� hangja.
- Mire tesztelj�k? Kitart�sra, esetleg k�zelharcra? – Vizsg�lgatta a lel�ncolt M�st, a professzor.
- Uram, lassan ideje lesz ki�p�ten�nk a hadsereg�nket. A nyugatiak, m�r t�mad�st szerveznek ellen�nk. –Hallatszott egy halk f�rfihang a g�pek �s monitorok fel�l.
- Ne, agg�djatok e miatt. Ha befejezz�nk a marad�k k�s�rleteket a M�sok fognak minket megv�deni. A h�bor� a mi kez�nkbe van. – Mondta, majd alaposan tanulm�nyozni kezdte a t�rsamat. A Szemeiben szinte l�ngolt a tud�s vagy, �s a hatalomv�gy. �g�rem, kifoglak szabad�tani a karjaik k�z�l… Egyszer. – s�gtam hangtalanul az �vegfalnak t�maszkodva. Azzal ism�t fut�snak eredtem, v�gig a foly�son. Ahogy haladtam, �reztem, hogy a v�ltoz�s itt se marad el, hirtelen ismeretlen helyen tal�ltam magam. Egy elhagyatott folyos� k�zep�n �lltam, oldalt vil�gosk�k csemp�kkel, a mennyezeten halv�nyan vill�dz� neonokkal. K�t �ve j�rom ennek a korh�znak szob�it, de m�g soha nem keveredtem, erre a k�s�rteties helyis�g�re. A teret bet�lt�tte a hal�l �s a k�tely szaga.
- Nem tudom mi�rt, ker�ltem ide, de az a sz�nd�kom, hogy meg�rtsem a m�ltunk �s azt, hogy mi�rt szolg�ljuk ezeket a….. ezt a n�pet. –Mondom ki hangosan a gondolatataimat. Majd tov�bb mentek a hideg termeket, ahol ink�bb k�nz�s nyomait l�ttam, mint sem orvosl�st. A folyos� v�g�hez �rve, egy r�gi kopott faajt� �llt el�ttem, m�s ir�ny nem volt ezen k�v�l. Ablak�n f�mr�csok d�szelegtek, �vegablak�t darabokra t�rt�k. Az ajt�n bel�pve, egy b�rt�nbe keveredtem, a szob�k mindegyike r�csozva volt, a k�vezett padl�n v�rcseppek folydog�ltak, a szoba er�sen lejtett a m�sik ir�nyba. Idegesen n�ztem be a r�csok m�g�, rem�lve nem a t�rsaimat tal�lom bez�rva, megk�nozva. az els� t�ml�cben, egy �sszeg�mb�ly�d�tt n� �ld�g�lt, szemit kikapart�k, nyak�n fojt�s nyomok l�tszottak. A m�sodik szob�ban egy fiatal fi� volt, er�sen v�rz� sebeit szoronggatta. A harmadik terembe, egy fiatal l�ny volt lek�t�zve, kezeiben �vegszil�nkok csillogtak, bizony�ra � t�rte ki az �veget az ajt�b�l. Ahogy v�gig haladtam be-be n�zve a sz�rny�s�gek szob�iba, tudtam ezek emberek. �ldozatok. A folyos� v�g�n egy ajt�v�rt r�sre nyitva. Visszatekintettem. K�t orvosi k�penyes fick� r�ngatott mag�val egy l�ncra vert embert, fej�n �t�s nyomai �ktelenkedtek. A k�t magas f�rfi nagyot taszajtva rajta bel�kte az egyik t�ml�cbe. Szinte hallottam, ahogy a l�ny csontjai �sszeroppannak az es�st�l.
- M�r csak egy teszt maradt, �s ti mind feleslegesek lesztek. –nevetett fel az egyik orvos.
- Remek tal�lm�nyok ezek a M�sok! Jobbak b�rmilyen puszt�t� fegyvern�l. –B�kte oldalba t�rs�t a m�sik.
- Az biza! A saj�t erej�k pedig leny�g�z�.
- Nagyon rem�lem h�s�gesek lesznek az alkot�ikhoz, nehezen b�nn�nk el egy ilyen fajta „ember sereggel”.
- Ha ellen�nk fordulnak, akkor elpuszt�tjuk �ket. Ne l�ny idi�ta. Lehet ezeknek van minden f�le erej�k, de mi vagyunk azok akik ezeket a vil�gra hoztuk… A gyeng�j�k pedig…. Nem halhatatlanok…Emberek , mint mi, egy kicsi extr�val. –hagyt�k el a t�ml�c�t.
- Lehet, hogy nem vagyunk halhatatlanok, de sokkal er�sebbe vagyunk, mint ahogy ti azt gondolj�tok. –Mondtam, majd m�reggel kil�ptem a r�snyire nyitott ajt�n. A v�ros m�sik v�g�ben k�t�ttem ki, a sz�l er�sen f�jt, a lemen� nap f�nye m�r lassan elhagyta a horizontot. –Ideje lenne visszat�rnem az �n id�mbe.
- Meglehet az! –Nevetett fel m�g�ttem valaki. Hirtelen megfordultam �s k�st r�ntottam. Nem tudom, hogy hoztam ezt magammal, de nagyon �r�ltem, hogy n�lam van, ez akis fegyver.
- Ki vagy? –Hirtelen elhagyott a hangom, a fi� �llt velem szembe, kezeit felemelte.
- Nincs n�lam fegyver, nyugi. Nem akarlak b�ntani.
- Hogyan l�tsz engem? Mit akarsz?
- H�-h�-h�… Lass�ts. El�sz�r is tedd azt le.
- NEM! V�laszolj!
- Ok�-ok�… Nyugodj m�r le. A nevem Logan. Egy vagyok a fajt�db�l, ahogy te nevezed. - nevetett fel.
- V�rj! Azt akarod mondani hallod, amit gondolok?
- R�szleteket.
- Mit akarsz t�lem?
- Azt hittem ezt a t�m�t akarod m�g boncolgatni, de rendben. Csak megakartam mutatni azt, amit kerest�l. Tetszett? –vonta fel a szem�ld�k�t.
- Te csak ne…. Takarodj a fejemb�l! – Ideje lesz megnyugodnom.
- Nem �rtana!
- Azt mondtam takarodj a fejemb�l. J�… sz�val te int�zted, hogy megn�zhessem magamnak azt a b�rt�nt?
- Pontosan, de hagy seg�tselek ki egy v�lasszal. �k nem emberek, M�sok, ak�r csak �n vagy te. Annyi k�l�nbs�ggel, hogy �k a „rosszul siker�lt darabok”. Nincs saj�tos erej�k. De vel�nk ellent�tbe… �k hallhatatlanok.
- �S mond m�r el nekem, mi�rt is osztod ezt meg velem!? –T�maszkodtam a falnak.
- Gondoltam �rdekelhet. Ja, t�nyleg itt a kark�t�d. –Ny�jtotta oda nekem.
- K�szi… - D�nny�gtem m�rgesen.
- Am�gy egy id�ben �lek veled. –D�lt a falnak, aminek t�maszkodtam.
- �s mi�rt is vagy itt?
- Huu… Azt hittem �rtelmesebb vagy. –n�zett felfel� az �gre.
- Mit mert�l mondani?
- Nyugi! Sz�val Az�rt vagyok itt, mert napok �ta hallom a gondolataidat, tudtam, hogy ide j�ssz �s gondoltam seg�tek. �gy elism�teltem veled az ig�t, amit olvast�l. Ja, �s nyugi nem kell rendbe hoznod semmit a m�lt nem v�ltozott. �n l�tlak t�ged, te l�tsz engem. Senki m�s nem tud arr�l, hogy mi itt vagyunk. – Mondta, majd �tkarolt.
- Vedd le a mocskos kezed a v�llamr�l. –M�g kih�moztam magam a nyomul�s karjaib�l, addig � mag�ban nevetg�lt.
- �des vagy, f�leg a m�rgel�dsz…
- Pofa be! Na, mond el nekem, hogyan tervezted, hogyan jutsz vissza? –Tettem keresztbe a kezem.
- Ezt hogy �rten, a k�zeledbe minden gondolatodat hallom, ha nem akarod, akkor is megtudom ism�telni, amit mondasz.
- Nincs semmilyen var�zsmondat. Az egyedi er�met haszn�lom. –Vontam fel a szem�ld�k�m, mire a Logan arc�ra fagyott a mosoly.
- Azt akarod mondani…. Itt ragadok, ha nem k�ny�rg�k neked?
- Mondhatni… . - nevettem.
- Tudod, hogy gonosz vagy?
- Ezzel nem jutsz haza.
- Akkor minek kellett a var�zsige, hogy ide gyere, ha a saj�t er�s az id�utaz�s? –D�lt ki bel�le, kiss� idegesen.
- Csak az�rt, mert �gy l�thatatlan is maradok a m�ltban.
- Franc…
- L�tom, nem nagyon megy a megal�zkod�s… - Logan hunyorogva n�zett r�m.
- Legy�l sz�ves ne hagyj itt. –Mondta cincog� hangon.
- Nem hallom.
- L�gysz�….. –Morogta.
- M�g mindig nem �rtelek.
- Jaj m�r, k�rlek….. NE folytassuk ezt a gyerekes h�lyes�get.
- L�tom, nem b�rsz vesz�teni… �m, legyen haza viszlek. Kapaszkodj!

***

Visszat�rtem a pap�rtengeremhez. Logan egyens�ly�t elvesztve esett a f�ldre.
- �n sz�ltam, hogy kapaszkodj.
- A kapaszkod�s nem seg�t, amikor landolsz. –Morogta, mik�zben felt�p�szkodott. –Legk�zelebb sz�lj, hogy b�n�n teleport�lsz…
- El�sz�r is… �n nem teleport�lok b�n�n. A b�na az te vagy, aki nem tud l�bra �rkezni… M�sodj�ra, ne is �lmodj legk�zelebbr�l.
- A gondolataid nem ezt mondj�k.
- Mi van?
- Tal�n te magad se hallod, amit a fejed hajtogat. –Mondta majd elindult kifel� a dolgoz�szob�b�l.
- V�rj�l csak, hava k�sz�lsz.
- A szob�dba. – Nevetett fel. Kis id� ut�n leesett amit mondott.

- Hogy, hova m�sz? –Futottam ut�na, le az emeletr�l.