Tom fel-alá sétáld a hatalmas juharfaajtó előtt. Próbálta kihallgatni hova küldték, társát Ryan-t. De hiába. A vastag ajtó egy hangot se eresztett át. Tom elhatározta segít Ryannek, megmutatja neki, milyen erőt ad a Mágusok királyát szolgálni. Követni és védeni. Tom hirtelen megtorpant. Lehet Derick urunk észre vette…Hogy kétségei vannak?! NEM, Ryan elszántan lépett be, a királyoldalán akart harcolni. Akkor? –Tom elvesztett a gondolataiban, ha nem megy neki a kinyíló ajtónak, észre se veszi, ahogy ura elhagyja a tanácstermet.
- Tom, Ha minden igaz… - Tom késsé meglepetten kapott a fejéhez, majd zavarában meghajolt Derick előtt.
- Igen… Igen uram. –A fiú nem tudta elhinni, hogy királya tudja a nevét. Boldogságot érzett, talán kifizetődő lesz az a sok edzés és mágiatan, amit tanult.
- Kérlek, gyere velünk. –Lépett ki Derick mögül egy apró kopaszodó manószerű mágus.
- Igenis. –Tom követte őket, átsétáltak a tanácstermen, majd felsétáltak egy lépcsősoron, fel a padlásra. Tom körbe nézett. A falakat vaskos könyvek borították, a levegőben mécsesek repkedtek, mint megannyi szentjánosbogár. Az asztalhoz közelítve a gyertyák maguktól lángba borultak. A mennyezeten arany betűk jelentek meg, majd ahogy elhalványodtak, fény árasztotta el a szobát, mintha a napsütött volna át a tetőn.
- Tudod miért vagyunk itt? –Kérdezte Derick.
- Nem… Felséges uram. –Hajtott ismét fejet a fiú.
- Erre most nincs szükség. Azért vagyunk itt, mert kikell derítenünk pár dolgot. Úgy hisszük a segítségünkre lehetsz.
- Miben állhatok szolgálatukra, felséges úr. –Derick egy pillanatra elmosolyodott. „Nyalizós”
- A hatalmadat szeretnénk próbára tenni.
- A hatalmam? –Pislogott meglepetten a fiú. Tom soha se hitte, hogy a hatalma miatt fog királyával szemben állni, mindig azt hitte harctudása fogja kiemelni a tömegből. – Uram, a varázslatok nem az én asztalom…
- Amira nekünk szükségűnk lesz, ahhoz pont te kellesz. Feltéve, hogy ismered Ryan-t.
- Ismered őt? –Kérdezte az alacsony mágus.
- Igen, ismerem. Az egyik leg…. Barátom.
- Hogy jellemeznéd? –Tette fel a kérdést Derick.
- Attól függ… Mire gondol, uram.
- Képes lenne elárulni a népét? –Kérdezte a mágusok királya egyenesen Tom szemeibe nézve. A fiú elgondolkodott. Ryan olyan elszánt volt, mikor belépett közénk. De, ismerem őt, ott van benne a kétség árnyéka. - Tom, lehunyta a szemét. Az igazat kell felelnem.
- Előfordulhat… - A fiú alatt megnyílt a föld, legalábbis így érezte. Olyan érzése volt, mintha elárulta volna barátját.
- Akkor nem szabja keresztbe a számításainkat. –Tom felnézett, Derick ezt a választ remélte tőle?!
- Megkérdezhetem… Miért örül egy ilyen válasznak? Felség. – Derick lassan megfordult, és komolyra fordította szavait.
- Amit itt fogsz hallani, az titok. Egy igazán fontos titok… Soha, senkinek sem beszélhetsz arról, ami itt elhangzik.
- Rendben!
- Ryan-t elküldtük a démonokhoz kémnek. Arra számítottunk, hogy megbukik és lelepleződik. A szavaid alapján, pont így fog cselekedni. –Derick nevetni kezdett, majd sétálgatni kezdett a kis könyvtárnak berendezett padlásszobában. –Tudod miért választottam ezt a helyet?
- Nem, uram. –A király hirtelen megállt és alattvalójára nézett.
- Mert blokkolt. Ide semmilyen varázslattal nem lehet bejutni, belátni. Így soha, nem tudhatják meg, ami itt elhangzik. Ahogy átléped a küszöböt, megszűnsz létezni. Persze átvitt értelemben. Egyszerűen megfogalmazva, ide nem lát be a húgom. Akármivel próbálkozik, lehetetlen.
- Miért mondja ez el nekem?
- Csak úgy. Szóval… A főterv. Remélem elbúcsúztál a barátodtól.
- Tessék?
- Bárhogy is tegyen, bármit is tegyen, Argon megfogja ölni. Nem vagyok olyan ostoba, hogy így a húgom kezeire játsszak. Ryan nem közönséges „tégla”. Nem tud róla, de ő az én szemem és fülem. Nem kell, hogy találkozzon velünk, az információkat akkor is átadja, ha nem akarja. Még, ha el is árul minket, és csatlakozik Amyhez és bandájához. Én nyerek. Elég ott lennie, én hallok, és látok mindent. Argon belesett a csapdámba, és ott fog megfulladni. Amyvel együtt.
- Miből gondolod, hogy nem végeztek már most vele? – Nyelt egyet Tom.
- Ismerem Amy-t, túl jó lelke van. És ez lesz a veszte, előbb vagy utóbb. –Nevetett fel Derick. – Idővel lebukik, hogy információkat szerezz az én javamra. És akkor Argon kivégzi… Ha Amy az, aki miatt kegyelmet élvez… Lehet előbb leszek egyke, mint ahogy gondoltam. Argon ismerve… A háború még csak most kezdődik.
- Mi lesz az én feladatom?
- Látod azt a jósgömböt, ott? –Mutatott az asztal közepére.
- Igen…
- Kérlek, legyél te az igazi szem… Annyi a dolgod, hogy itt maradsz ezen a blokkol helyen, és jegyzetelsz nekem… Mit és, hogyan lát, hall Ryan.
- Értem. Vállalom!
- Helyes. Akkor, most gyere megmutatom hogyan és mint kell. –Lépett az asztalhoz a kis kopasz fickó. Még Tom és a mágus, előhívták, Ryan, tegnapi gondolatait. Derick leheveredett, unalmában, könyveket kezdett nézegetni. Meglepetten olvasgatni kezdett egy régi poros könyvet, ami nem is volt olyan unalmas, mint ahogy azt előre gondolta.
- Uram! Ezt látnia kell! – Szólt egyszerre a két mágus.
- Ryan tagnap szövetséget kötött Amy-vel. Argon, szabadkezet hagyott a lánynak, de Ryan összes hibájáért ő fog lakolni.
- Mit látsz még, fiam? –Lépett érdeklődve a Mágusok királya, Tom mögé.
- Ha jól értelmezem, a gondolati rezgéseket… Ryan minden áron meg akarja védeni Amy-t.
- Hmm… Lám, lám, lám. Könnyebb lesz őket tőrbe csalni, mint reméltem. –Örvendezett Derck.
- Uram. Látok még itt egy elég undorítónak, nevezhető gondolatot…
- Mégpedig?
- Ryan… Szerint a démonok, jobbak a saját népénél.
- Áruló… Hmm… Gondoljon bármit. Elfog bukni, azokkal a koloncokkal. –Nevetett ismét. – Na akkor, mi itt is hagyunk téged. Ha érdekeset látsz, vagy segítség kell megtalálsz minket.
- Oké, felség. Ígérem, nem okozok csalódást.
***
- Nem, kellett volna szólni, neki? – Kérdezi az alacsony mágus.
- Miről? Tom is a tervem része… Az ő gondolatai a legmegfelelőbbek. És nem sejt semmit, se ő, se Amy… - Harsány kacaja belepte a tárgyalót. Majd az ablakhoz sétált. – A markomban vagytok…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés