" És álmodom selyemhajaddal,
Karod szelíden átölel...
De virrad. Újra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell! "
- Gyóni Géza: Álmok -
Raven gyengéden beletúrt Noah fekete hajába. A fiú felé fordult és magához húzta. Raven felnevetett csilingelő hangján és játékosan harapdálta Noah nyakát,aki elkezdte megcsikizni a lányt. Aztán megállt és csak ölelte a lány pedig hozzá bújt. Kicsi kezeivel a hátát simogatta, Noah pedig selymes aranyhajába temette arcát. A lány melegsége és illata megnyugtatta őt.
Valaki megkocogtatta a vállát és Noah megfordult. Sharon volt az. A fiú visszanézett Ravenre de a lány nem volt ott. Noah szemei kippattantak és rájött Raven álom volt,de a vállát veregető Sharon nagyon is valódi volt.
- Már azt hittem kómába zuhantál. Alig bírtalak felkelteni. - tette csípőre kezeit a lány. Ő volt az egyetlen akinek Noah kulcsot adott a szobájához. Ebben a pillanatban a fiú ezt bánta. Ránézett az éjjeliszekrényén tartott digitális órára mely hajnali négyet villogot, majd értetlenül és haragosan nézett Sharonra.
- Mi van ég a ház?
- Raven megszólalt. A fejemben. - ült le Sharon a hatalmas franciaágy végébe.
- Én álmodtam vele...amíg VALAKI fel nem keltett.
- Ó..
- Igen ó. - feküdt vissza csüggetten Noah és a plafont bámulta. Sharon mellé feküdt és csatlakozott.
- Mit mondott neked?
- "Miféle pikáns dolgok történtek?"
- Ezzel mire célzott?
- Szerintem rám és Loganre.
- Tényleg mi van veletek? - húzta féloldalas mosolyra a száját és oldalba bökte a lányt.
- M-m-mondom,hogy semmi! - Sharon örült,hogy Noah nem látja a sötétben kipirult arcát. - Te mit álmodtál Ravennel?
- Ez a mostani álom annyira más volt.
- Hogy érted,hogy más?
- Először is hallottam a hangját. Kristálytisztán. Éreztem az illatát és a tapintását. Az eddigi álmaim róla olyanok voltak,mintha egy filmet néznék. Néma képek,amiket nem hallasz és nem érzel. Olyan távoli de mégis közeli. A mostani...pedig inkább valóságos.
- Valóságos alatt azt érted,hogy te hozzá szóltál ő meg felpofozott és ott hagyott?
- Háát...nem egészen...- gondolt vissza arra,amikor Raven a nyakát harapdálta. Noah ettől teljesen beindult. Vajon tényleg olyan puhák az ajkai?
- Noah! Tartsd kordában a perverz gondolataidat a farkaddal együtt! - ült fel Sharon és már tudta is mit álmodott Noah.
- Félre érted. Nem feküdtem le vele álmomban. Csak...boldog voltam vele. Az enyém volt.
- A tiéd volt? - vonta fel a szemöldökét Sharon.
- A karjaimban nevetett és megölelt. Velem volt. - mosolyodott el Noah.
- Lehet,hogy végre nyitni fog felénk.
- Menjünk.
- Hova?
- Ravenhez.
- Ácsi Rómeó! Hajnali fél öt van. Raven tuti kidobna és aludna tovább.
- Ez igaz. Akkor majd később.
- Ja majd délután.
- Délután? Miért nem reggel?
- Tudom,hogy te csak szexin ülsz a lépcsőn és zenét hallgatsz,de hahó! Valakinek dolgoznia is kell! - integetett idiótán Sharon és betakarta magát.
Raven folyton ledobta magáról a takarót,mikor Simon betakargatta. A lány teste égett. A verejték teljesen átnedvesítette az ágyneműjét.
- Nagyon lázas. - nézett Peterre és újból borogatást cserélt.
- Még pihennie kellett volna. Mondtam neki,hogy a sebe még nem tökéletes,dehát ismered.
- Makacs.
- És önfejű.
- Hol van Jason? - motyogott a lány. Szemei ködösek voltak és olyan volt,mintha nem is Simont nézné...hanem csak bámulna a semmibe. A láz teljesen kifárasztotta.
- Istenem, Rav. - simogatta meg a lány arcát Simon. Fájt mikor elvesztette Jasont. El sem tudta képzelni Ravennek milyen érzés lehet.
- Peter! Itt vagy? - kiáltott Noah, Sharonnal a nyomában.
- Elintéznéd őket? - fogta Raven kezét Simon.
- Bízd ide. - biccentett Peter és pár pillanat múlva Noah rontott be a szobába mikor a lány épp elaludt.
- Mi van vele? - suttogta nehogy felébressze a lányt.
- Mit nem értesz azon,hogy nem alkalmas?
- Nézzd. Nem tudom mi bajod van velem. Azt sem tudom Ravennek mi baja van velem...de ebből elég. Örökké nem bújkálhat előlem.
- Jason...
- Rav. - sietett oda Simon és azonnal cserélte a borogatást.
- Hol van Jason? - fogta meg a lány Simon kezét.
Simon és Peter sokat mondóan összenéztek.
- Ki az a Jason? - suttogott Sharon.
- Most tényleg jobb ha mentek.
- Raven kezdett velem beszélni szóval ezért jöttünk...- kezdte Sharon.
- Igen tudom. Mikor beteg a telepatikus képessége valahogy összeomlik. Nekem akart üzenni,de mivel te erősen fogod a jelét és a védelme összeesett te érzékelted helyettem. - magyarázta Simon. Noah és Sharon ott álltak tanácstalanul és csalódottan.
Pár nappal később újra meglátogatták az üvegházat. Raven egy takaróba bugyolálva ült a bejárat szélén a lépcsőn és nézte ahogy Peter és Simon dolgoznak. Simon épp leült mellé.
- Én is akarok. - duzzogott Raven.
- Verd ki a csinos kis fejedből. Már így is túlerőltetted magad. Néha pihenni is kéne.
- Akkor pihenés képp meglátogathatom Margaret nénit? - csillantak fel lila szemei.
- Ő az öreg hölgy aki segített neked?
- Igen.
- Majd, ha meggyógyultál. Most csak őt is megfertőznéd.
- Igaz. -szontyolódott el Raven.
Simon elment és őt felváltotta Noah. Sharonnal úgy beszélték meg,hogy egyszerre csak egyikük látogatja Ravent.
- Jobban vagy?
A lány csak megdöbbenve ült a fiú mellett. Emlékezett rá. A dögös rosszfiú,aki az útjába állt mikor menekülni akart. A szemtelenül helyes és mély hangú szexisten. Igen mondhatjuk,hogy Ravennek durván bejött Noah. Azok a fekete tincsek a kék szemekkel kiütötték a lányt.
- Ö.ö. Köszi megvagyok. - bólogatott lassan a lány. És ezzel ki is fogyott a téma. Noah örült,mint majom a farkának,hogy közvetlenül beszélhetett Ravennel,a lány pedig nem tudta mit mondjon a fiúnak.
- Miért akartál szökni? - törte végül meg a csendet Noah.
A lány megvonta a vállát.
- Ez már...nem az én otthonom.
- Már? Régen az volt?
- Ki tudja. Talán igen. Talán nem.
- Na éés...ki neked Simon? - nézett maga elé Noah és egy hajtincsét babrálta eltakarva a lány elől gyönyörű szemeit.
- Az egyetlen megmaradt családtagom. Mondhatjuk így is.
- Egyetlen kérdésemre sem válaszolsz pontosan. Rejtélyes vagy. - mosolyodott el és ránézett Ravenre.
- Te meg csak kérdezel,mintha vallatnál.
- Csak kíváncsi vagyok.
- Mire?
- Kire. Rád természetesen.
Raven feszülten elmosolyodott,majd komolyan Noahra nézett.
- Csak vesztegeted az idődet. - Raven felállt és vissza sétált a biztonságot adó szobájába. Ledobta a takaróját és egy kicsit elhúzta a falat takaró függönyt,hogy lássa a fiú még ott van-e. Noah épp felállt és elsétált.
- Mit akart tőled?
- Nem tudom. De csak kérdezgetett.
- Legyél óvatos. Senki más nem tudhatja meg,hogy itt vagy. - üzente Simon.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés