" Össze vagyok zavarodva,
Nem tudom merre induljak... "
- Horimiya -
Saki bent ült az üres osztályteremben és nézte a jelentkezési lapot.
- Zene klubb...? - mondta ki Saki hangosan. Gyerekként járt hangversenyekre, de utálta. Akkor és most is. A zenét nem érezte olyan közel magához, mint a röplabdát. Hangosan felsóhajtott, és rávette magát, hogy kitöltse a lapot, de nem akarta leadni. Nem akart a zene klubb tagja lenni. Tiszteletlenség lenne a klubbal szemben. Csatlakozni úgy, hogy nem csinálja teljes erőbedobással nem fer. Nem fer azokkal szemben, akik az életüket is erre teszik fel. Egyszerűen Saki nem akarta ezt. Nem akarta de ez ellen nem tehet semmit. Ha egyszer Ryuu eldöntött valamit akkor az úgy is lesz. Búskomoran nézte a kitöltött lapot, a bizonytalan betűit. Épp felállt és készült menni mikor Takumi futott be a terembe és bezárta maga mögött az ajtót. A lány lefagyott ahogy a fiú is. A gyengélkedő óta nem találkoztak. Mikor a lány észbe kapott arca kivörösödött és összegyűrte a lapot, majd gyorsan elsüllyesztette a táskájában. Teljesen zavarban érezte magát. Ő most töltött ki egy lapot, amin hivatalosan a zene klubbhoz jelentkezett. Erre jön Takumi a röplabda csapatától, ahová a lány is a legszívesebben tartozna és összezavar mindent. Beviharzott az életébe és ezt ahányszor megtette mindent összezavart. A folyosó végéről vihogó lányokat hallottak. Takumi csak akkor vette , hogy megbabonázva bámulja a lányt. Gyorsan magához rántotta és nagy kezével befogta a lány száját. Leült és ezzel lerántotta a lányt is. Saki hümmögve ellenkezett, de Takumi elcsitította a lányt. Saki érezte a fiú illatát. Leginkább a sós tengerhez tudta volna őt hasonlítani. Takumi felnézett van-e ott valaki. A lányok épp körbe néztek. Saki arca egyre vörösebb lett. Érezte a fiú durva kezét. Látta, hogy felsértette. Gyengéden megfogta Takumi kézfejét az ajkán. A fiú azonnal odakapta a fejét. Borostyán szemei csodálkozva és kíváncsían fürkészték a lányt. Saki szürke szemei teljesen rabul ejtették Takumit. Ahogy felnézett rá az öléből az olyan intim és zavarba ejtő volt. Ahogy a fiú látta, hogy a lány arca is kipirult ő is fülig pirult és ajkai elé tette kezét. Zavartan lehajtotta fejét és fekete tincsei alól felnézett a lányra, aki a földet bámulta. Szemei csak úgy csillogtak. Saki a fiú kezét nézte.
- Ah! Bocsánat ezért. Csak...nem akartam, hogy rám találjanak. – szabadkozott Takumi.
- P-persze megértem. – habogott a lány és újra a padlót vizsgálta. – A kezed... – nézett újra Takumira a lány.
- Jah. Igen. Kicsit túl sokat fogadtam. Naokinak erős szervái vannak. – mosolygott Takumi.
- Igen. Tud már ugró szervát? – a lány szürke szemei most ezerszínűek voltak a fiúnak. Csillogtak, mint égen a csillagok.
- Nem.
- Sose fogja elkezdeni, ha így halad. – kuncogott a lány. Takumi órákig el tudta volna hallgatni a lányt. Sejtette, hogy szereti a röplabdát, hisz egész sok csapattársát ismeri.
- Fuwa-chan! Nem akarsz a csapat menedzsere lenni? – vigyorodott el Takumi.
- De! Illetve nem. – a lány szemeiben a csillogás eltűnt és átvette a helyét valami fakó és szürke köd. – Nem lehet. Szeretnék de nem lehet. – erőltetett mosolyt magára a lány és felállt. Megigazgatta a ruháját. – A kezedet kezeld körömvirágkrémmel. Az segít majd rajta. – Saki kiszaladt a teremből és meg sem várta míg Takumi reagál valamit. Még a végén olyasmire venné rá, amit nem tehet meg. Gyorsan lefutott a lépcsőn, végig a folyosón és mire eljutott a suli kapujáig addigra úgy nézett ki, mint egy csapzott csavargó, akit épp most téptek meg. Lihegve megállt. Most aztán tényleg össze volt zavarodva. Miközben kereste a jelentkezési lapot eljátszadozott a gondolattal, hogy talán el kéne fogadnia Takumi ajánlatát...de aztán megjelent előtte a fekete bentley, és a gondolatot abban a pillanatban vetette el, mikor beszállt az autóba. Elő vette az összegyűrt lapot és igyekezett kiegyenesíteni azt. A kitöltött lap viszont sosem lesz a régi...ahogy a lány sem. Nem választhatja a röplabdát. Egyszer már megtette és mi lett a vége...
Takuminak fogalma sem volt mi rosszat mondott. Felpattant és a lány után nézett, de ő már nem volt sehol. Talán nem kellett volna lerohannia. Talán...zavarodottságában a földre ült és a fejét fogta. Gondolkodhatott volna a bocsánatkérésről , de akaratlanul is az jutott eszébe , milyen puha volt Saki ajka. A vörös arca és szürke szemei. Takumi csak közelebb akart kerülni hozzá, de ezt most jól elszúrta. Helyre kell hoznia.
|