„ A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. „
- Kínai közmondás -
Saki csüggedten bezuhant ágyába és bevackolta magát puha párnái közé, mikor rájött, a nap nem ér véget azzal, hogy megjött az , fáradtan felült és tekintete az asztalra kiterített, gyűrött jelentkezési lapra tévedt. Nem olyan vészes nem? Az egy dolog, hogy tagja vagyok a klubbnak, de az nem azt jelenti, hogy aktív tagnak kell lennem... A lány kissé megkönnyebbült, most, hogy megmagyarázta magának mindig, mindenhol van egy kiskapu. Ryuu azt akarja, hogy klubtag legyen nem? Tessék, megkapta. Tag, csak nem aktív. Meg persze nem kell leszólni a zenét. Nem rossz az csak nem Sakinak való. Meg az is lehet, hogy idővel megszereti majd. Végül is a zongorázás jobban megy neki, mint a hegedűn játszás így lehet még a stresszes nap végén csak megnyugtatja. És igyekszik majd elterelni a figyelmét a röplabdáról. Bár ez most pont úgy hangzik, mintha Saki épp megcsalni készülne az egyik szenvedélyét egy délutáni kis zenélgetéssel. A lány felsóhNaoki
t. Ez valahogy nem az igazi. És még ott van Takumi is. Felajánlotta, hogy lehetne a csapat menedzsere. Olyan jó lenne délutántól estig a csarnokba lenni és...Saki megrázta a fejét, mintha így az összes „nem oda illő” gondolata kihullana a fejéből. Nehéz is a plátói szerelem. Ha egy személyről van szó vagy, ha egy sportról. Hátradőlt az ágyon és figyelte a plafont. Kezdett besötétedni szóval a plafonra feltett foszforeszkáló csillagok kezdték megmutatni igazi fényüket. Valaha Saki is csillag volt...a pályán. Nagyon rég. Az a két év valahogy most vissza tekintve ezernek tűnik. Saki hallotta a bejárati ajtó nyikorgását. Ebből a horrorfilmbe illő sikolyból tudta, hogy Ryuu hazajött. Villámgyorsan betakarta magát és alvást színlelt. Valahogy volt egy olyan sanda érzése, hogy ameddig a bátyja nem bizonyosodik meg arról, hogy minden „rendben” és „tökéletes” érdeklődést fog iránta mutatni. A megszokott rutinos tökéletesség képe nem törhet meg. És ha valaki vagy valami veszélyezteti ezt a törékeny jelzőt, össze dől a világ és Ryuu kirobbantja a harmadik világháborút. Végül is a pénze és a hívőinek a száma meg is volt ehhez az intézkedéshez. Saki érzékelte, hogy a bátyja bekukkant a szobájába. Ahogy sejtette. Kisvártatva az ajtó becsukódott és a lánynak kipattantak a szemei. Saki telefonja hirtelen megcsörrent. A lány riadtan a képernyőre nézett, majd meglepődve kézbe vette a mobilját.
Van kedved futni holnap? – Naoki
Az egész csapattal? O.o
Ha nem akarod az egész csapatot akkor csak velem. :D
Oké, benne vagyok
Holnap reggel a szokásos helyen és időben?
Ott leszek.
Saki meglepődve olvasta át újra az üzenetet. Utoljára a bajnokság előtt futott, Yatoval és a csapattal. Jól esett a lánynak, hogy Naoki újra fel akarja eleveníteni a régi bevett szokásokat. Régebben minden délután együtt futottak. Mosolyogva tette le a telefont és elment tusolni. Nem emlékezett mi a csengőhangja. Régen is csak Naoki és Yato csörgették meg vagy írtak SMS-t. Izgatott lett a gondolatra, hogy újra edzőcipőt és feszülős futóruhát viseljen. Régen ez az idő a békéről szólt. Ahogy a röplabda is. De ha már nem röpizhet...akkor futni fog. Szárnyalni akart. Újra.
|