„ Szóval, tükör. Mit az, amit látsz ma? Egy tükörkép, igen, ami varázslatos módon úgy néz ki, mint az enyém. A kaméleon. Egy hercegnő, egy harcos, a „vadszívű”. Mindez egyszerre. Egy jellem az élet csúfságai által alakítva. Oh, nézd meg újra. A szemek tükrözik a szívet…”
ReVamp – Amendatory
Sharon ismét egy unalmas napra kelt. Pontos gondolatai voltak, mikor, hol és mit kell ma tennie. Így kipattant az ágyból, és indult is. A reggeli szokások után felkapta fegyverit és lerohant az emeletről. Le egészen a harcosokig. Sharon ma kijelölt oktatóként csatlakott. Útközben elhaladt a lépcsőn heverésző Noah mellett, aki ismét a semmittevésnek és az ábrándozásnak szentelte a napját.
- Cöhh… Ennek tényleg soha semmi dolga… - Jegyezte meg magának a lány. – Abból a csillogó kék szempárból ítélve, ismét Revan-ről fantáziál. Istenkém, már sajnálom szegényt.
- Reggelt, oktató! – Futott közelebb két harcos. Sharon hirtelen feleszmélt. Elkalandozott a gondolata, hogy miként fog fetrengeni a röhögéstől, mikor Raven felpofozza Noah-t. Édes ábránd volt, de ideje volt a feladatokra koncentrálni.
- Nektek is! Kezdhetjük is?
- Ahogy mondod! – Ugrott fel az egyik fiú. – Ja, el is felejtem, ma van egy vendégünk, aki nézi, ahogy edzünk.
- Ki lenne az? – Fordult meg Sharon. Szinte meg sem lepődött, mikor Logan integetni kezdett neki a lelátóról.
- Mutasd mit tudsz, Edző! –üvöltött le a lánynak a fiú. Sharon behunyta szemét. Legszívesebben dobókést vágott volna a fiúhoz.
- Ahh… Kezdjük! Sorakozó… - Öt fiú és két lány lépett a lány elé. –Mivel kezdjük?
- Kard harc!
- Akkor rendeződjetek párba. –Sharon hirtelen megunta az életét, nem volt kedve itt lenni. Elege volt a fiúból, hogy folyton a nyomába van. – Miért nem adod fel?
- Tessék Edző?
- Hmm? Ja-ja , semmi. Akkor kezdjétek a szokásos bemelegítéssel.
***
Logan, vidáman nézte, ahogy Sharon egyenként segít a harcosoknak. Élvezte a látványt. Ahogy a lány megmutatta az újmozdulatokat, ahogy stratégiákat levezette a többieknek. Sharon nekitámaszkodott a falnak, mereven nézte, ahogy a katonák tanulnak. Majd hirtelen felnézett Logan sötét feketeszemeibe, elvigyorodott, majd karjával a földet kezdte karcolgatni. A fiú felvonta szemöldökét és leugrott a pályára. Mire mindenki abba hagyta a harcot.
- Harcoljatok! –Kiáltott fel az egyik harcos. – Így jobban demonstrálhatnád, az új technikát, amit tanítottál.
- Na, hallottad… Kihívhatlak egy barátságos meccsre? – Emelt kardot Sharon felé Logan, nevetve. A lány nem reagált, csak mereven figyelte a földet tovább.
- Ti, ott! Folytassátok… Ne is vegyetek róla tudomást, ahogy én se teszem. – emelte fel világító vörös tekintetét a lány.
- Edző… Kérem, látni akarjuk, ahogy harcol.
- Cöhh… Talán nem hiszitek, hogy alkalmas vagyok a tanításra?
- Hallottad a népet! Állj ki velem, mutasd, mit tudsz! – Emelte ismét fel kardját a fiú.
- Kibírhatatlan vagy. – Rántott kardot Sharon is. – Talán újabb sérülést akarsz szerezni általam?
- Kétlem, hogy megtudsz sebezni, lebecsülsz!
- Akkor hát, kard ki kard! Nyerjen a jobb!
- Fogadunk, hogy nyerek? – Villantotta meg fehérmosolyát Logan.
- Veszíteni fogsz! Miben fogadjunk?
- Adsz egy esélyt, ha nyerek.
- És, ha veszítesz? Mit kapok?
- Kérhetsz egy szívességet, bármit, amit csak akarsz! Elfogadod az ajánlatom?
- Legyen! Akkor itt, vagy kint? – Harcosok összenéztek, Jól tudták Sharon kint szinte legyőzhetetlen, tanult erejét könnyedén használja támadásra.
- Legyen kint! Viccesebb, ha a természetet is kihasználjuk. – Sharon vészjóslóan elmosolyodott.
- Akkor induljunk és kezdjük, hát. – Kitárták a magas ajtót és kiléptek a kinti homokos pályára, melyet fák és bokrok vettek körül. A harcosok elfordulva, susmusolni kezdtek.
- Na, úgy látom, még téteket is emelnek a győzelmekre. – Tette keresztbe karjait a fiú.
- Had fogadjanak, más esetbe levágnám a fülük, hogy ilyenekkel pocsékolják az idejük. – A harcosok nagyot nyeltek, majd a lányra néztek, aki hamis mosollyal figyelmeztette őket.
- Egyszeri alkalom. – Takarta el a papírpénzeket az egyik katona.
- Egyszeri, mi? Lényegtelen, még egyszer előfordul… Ne kelljen befejeznem a mondatot.
- Értettük!
- Na, akkor háromra. Készen állsz?
- Születésem óta. Egy! Kettő! Három! – Logan mire befejezte a mondatot a lány a háta mögé keveredett, aki a levegőbe ugorva elkapta az egyik faágát. Végig futott az ágon, és elveszett a levelek közt. A fiú, értetlenkedve nézett fel. Mire Sharon a homokból előugorva elgáncsolta. A fiú reflexből hárított, de a földre került.
- Csak ennyire vagy képes? – Sharon hangja visszhangként jelent meg a szélben, majd mint egy kosza árnyék elkerült a fa árnyai közül és lecsapott a fiúra. Logan bukfencet vetve hárított. Majd karját szorítva megrohamozta a lányt. Sharon-t eltalálta a támadás, de ahogy a kard hozzáért füsté vált. Logan meglepetten pislogott.
- Miféle technika ez? –Sharon a háta mögül lecsapta a fiút.
- Ha kitalálod egy pont!
- Az állás 1-0.Sharon javára. – kiáltott az egyik fiú a távolból.
- Gyerünk, állj fel. Ha ennyitől elfáradsz nem vagy ellenfél!
- Még csak most jövök bele!
- Reméltem is! – Azzal a lány indított támadást a fiú felé. Aki már várta ezt a pillanatot. Felugrott a lány felé és egy klónnal landolt a másik oldalon. Sharon leeresztette a kardját, és a földre dobta. Körbe futotta a két fiút, akik ebben a pillanatban nyolcat láttak belőle. Sharon támadott és mindkettő lefegyverezte. A két fiú homokká alakult. A lány megtörölte a kezét és felnézett a fára, ahol Logan mosolygott.
- Tudom, az előző trükköd! Árnyklónok!
- Egy pont oda!
- Akkor 1-1.
- Ne, feled. Még eltalálni se tudtál. Azzal a homokból két kar kapta el Logat a fáról. Felemelték a levegőbe. Logan fejjel lefele himbálózott, elejtve fegyvereit.
- Szép!
- 2-1, Sahronnak! – A lány elengedte a homokot. A fiú talpra érkezett.
- Akkor had, technikázzak én is! – Ezúttal a fiú kezdett körbe futni a lány körül. A homok felkavarodott körülöttük. Logan eltűnt a homokban. Sharon behunyt szemét, majd felugrott, így hárította a fiút, aki meglepetés támadást akart elérni.
- Ezzel, nem mész semmire! – Sharon a fiú szemeláttára készített két hasonmást magáról.
- Így tudom melyik az igazi! –Logan el is indult a lány felé, akit el is talált. De a lány meg se rezzent. Logan klónja homokká vált. A jelenet két másodperc lehetet, de ez alatt, a másik két Sharon elkapta az igaz fiút, aki a fát használta rejtekként. – Úgy látom, nem tudok kifogni rajtad. 3-1, a javadra.
- Remek támadásaid vannak, de nem vagy megtévesztő. Nem nehéz követni. Megegyezhetünk 3-2. –ben .. Lényegében eltaláltál.
- Mikor jöttél rá, hogy klón?
- Engem nem tudtál kiszámítani. Mikor először eltűntem a fán, ott hagytam egy megfigyelő hasonmást. – Logan hátra nézett, csakugyan ott rejtőzködött a fa sötétjében.
- Szép. Előre láttad!
- Nem, fogalmam sem volt, hogy te is tudsz klónt létrehozni. Csupán felkészültem minden támadásra. Ha, csak kardharcra készültél volna, és folyamatosan szemmel tartasz, akkor a hasonmásommal a fa alá csallak, és ott lefegyverezlek.
- Körültekintő. – Reméltem, ezzel elkaplak!
- Hmm? – Azzal Egy homok hasonmás jelent meg Sharon mögött, karddal. – Szép! – emelte fel a kezeit a lány. 3-3.
- Hány rejtett technikád van még? – Sharon füsté vált. Majd a fáról leugrott az igazi.
- Több, mint te azt gondolnád. – nevetett a lány.
- Végig egy klónnal harcoltam, még te a fán ücsörögtél?
- Feltéve, hogy igazi vagyok, jó a meglátásod. - Azzal, Sharon besétált az épületbe. A harcosok követték, amit tudták. Logan zsebre tette kezeit.
- Úgy látom, még nem nyertem meg azt az esélyt! Milyen kár… De akkor is az enyém leszel… - Tekintett a harcosok és a lány után. Mire utánuk ment a lány a lelátón ült, és figyelemmel kísérte, ahogy a katonák edzenek. Logan leült mellé. – Mivel végig előttem jártál egy lépéssel. Te nyertél.
- Úgy véled?
- Kitalálom, a szívesség, amit kérsz… Az, hogy hagyjalak békén?!
- NEM! A szívesség, amit kérek… Még várat magára.
- Hogy érted?
- Majd megtudod, ha eljött az ideje!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés