„Van egy tűz, ami ég bennem, hideg acél szólít a nevemen. Kísértést érzek, hogy átadjam magam a dühnek. Szétszed ez a szenvedés, be vagyok zárva önmagamba. Túl korai, hogy ez az élet eltűnjön… A világ körülöttem üres ígéreteket tesz, felépítenek, csak hogy utána lezuhanj, ideje szemtől szembe lerendezni!...”
Ashes Remain – End of Me
Tom az asztalánál ült, egész nap le se vette a szemét a gömbről, melyen szemmel tarthatta barátját, Ryant. Időnkét idegesen az asztalra csapott. Ryan viselkedése az pokolba kergette a fiút. Számára, az árulás halálbüntetéssel ért fel.
- Legszívesebben a saját két kezemmel fojtanálak meg… hogy árulhatod el, így Derick urunkat?! - Tom állva üvöltözött a gömbbel. Tudta, hogy értelmetlen, de barátja érzelmei, amit az áruló mágus iránt érzett, felzaklatták. Erős kezei az asztal szélére csapódtak, arcáról izzadság cseppek cseppentek le. – Hogy tudsz, ott ülni? És védelmezni, urunk ellenségét? Hogy tudod ezt meg tenni? – Tom felemelte fejét, majd vett egy nagy lélegzetet. – Ryan, te ostoba barom! Ha tudnád mi lesz még ebből… - Azzal helyet foglalt a székén és folytatta a megfigyelést. Hirtelen Amy tűnt fel a jósgömbben, a borongós szürkés felhők között Ryan térdelt a lány előtt, ahogy hűséget esküszik. Tom dülledt szemekkel fordult le a székről. – Ryan!!!!! Mi az édes szart művelsz már megint? Ezt jobb lesz jelentenem… - nyelt nagyot, valahogy úgy érezte, ezzel megássa barátja sírját. De hírtelen éles tiszta mondatok zendültek fel a gömbből. „ – Úgy érzem, mintha Derick figyelne! Mintha még mindig a markában tartana!” - Tom lemerevedett, válla felett visszanézett a gömbre. – Ajjaj, ez nem lesz jó! – Szorította össze a fogsorát, Tom. „ – Mintha hallgatózna és nézne, kiráz tőle hideg!” – Ryan hangja tisztán csengett, de Amy válasza pengeként hasított Tom tudatába. „- Ha gondolod, csinálhatunk egy blokkoló varázslatot.” - Na basszus, Amy folyton beleköp a levesbe… Derick nem lesz boldog! Basszus Ryan, te még téglának is borzasztó vagy!- csapott ismét az asztalra a mágus. A gömb lassan megtelt aranybetűkkel, majd, ahogy a szavak, úgy tűnt el Ryan… Tom az asztal előtt állt, fejét fogva nézte a gömböt, nem tehetett semmit. – Véged van! – kiáltott fel, azzal a szék elrepült. A szomszédos falba ékelődött, majd lángra kapott. Tom szemi lángoltok, megteltek vörös izzó fénnyel. – Barátok vagyunk, de most halott leszel, ha nem vigyázol! – Azzal hidegvérrel, lehunyt szemekkel lesétált Derick-hez.
- Urram! Amy ismét bele köpött a levesébe! –Derick nem szólt semmit, csak mereven nézett ki az ablakon, nézve a csillagos eget. – Amy blokkolta Ryant, így megszakadt a kapcsolat. Ryan, valahogy érezte, hogy figyelik.
- Pont a tervek szerint! Ideje is volt, hogy észre vegye… - Derick még mindig nem moccant, csak figyelte a fehérfényben játszó holdat.
- Hogy érti ezt, uram? Miféle terv?
- Ezzel, csak tesztelni próbálom áruló húgom… Mond, mit láttál a gömbben, hogyan jelentkezett a varázslat? – Fordult meg a mágusok ura, szemi tüskeként szúrtak.
- Arany betűk futottak végig benne, majd elhalványult és megszakadt a kapcsolat.
- Akkor, nem pusztította el a gömböt. Szóval, csak Ryant tisztította meg.
- Mit jelentsen ez? Felséges úr?
- Csak annyit, ha Amy nem támadott ellenünk. Ha ezt tette volna, te most szilánkokkal az arcodban állnál itt. – Mosolyodott el, Derick. Bár ez a mosoly, inkább volt vészjóslóan gonosz, mint örömteli.
- Hogyan tovább? – Tom, kihúzta magát, és erősen belenézett Derick szúrótekintettébe.
- Annyi feladatod lesz, hogy menj el hozzá, és kizárólag beszélj vele. Válaszolj….. ha…. – Derick a szívéhez kapott, majd a földre rogyott.
- Uram! – Futott a mágushoz, Tom. – Mi történt? – hirtelen berontott egy sereg mágus, körbefogták Dericket és a trónhoz vitték.
- Amy! Megszakítja a köteléket! – morogta fájdalmak közepette a mágusok ura.
- Hogy? – Tom, összerakta a dolgokat. –Ryan és a mágia mániája.
- Most, menj! Mire odaérsz, ő végez a láncokkal Amy, szabad lesz. – Hirtelen a Derick egy elfojtott ordítást hangoztatott. Majd, a szemeiből egy-egy vércsepp folyt le. – Indulj! Az első lánca elszakadt! – Tom, bólintott, majd eltűnt.
Derick, a trónszékben ülve, vészelte át Amy szertartását. Ő csak minimális fájdalmat érzékelt az egészből. De a halálok pillanatában, ő volt Amy! Érezte és látta maga előtt a fényoszlopokat. Ahogy a vér végigért az álláig, szemei megpillantották az ezüstfényt. Mikor Amy, dobhártyája átszakadt, Derick elmosolyodott a tompa belsőfájdalomtól. Egy erős széllökés, hozzávágta fejét a trónszékhez. Majd meglátta a halvány kékfényt. A második lánc is elszakadt. A következő a földvolt. Derick behunyta szemét, hagyta hogy az indák behálázzák őt, majd fojtogatni kezdjék. A zöldfény is megjelent. Majd lángba borultak a növényágai, Derick húsa is vele égett. A vörös fény megjelent. A negyedik lánc is elszakadt!
– Már csak egy fűz hozzám, húgom. – Kis idő elteltével, fulladozni, kezdett. Szolgáinak megparancsolta, ne érjenek hozzá, ne avatkozzanak bele. Derick kábultan nézett fel az utolsó fényre. Enyhe mosollyal az arcán kikászálódott trónjából. Botladozva az ablakhoz lépett. – Szabad vagy! Végre, ennyit elértél. Sokáig tartott. – nevetett fel a mágus. Majd lenézett éget bőrére. Az égés szinte felszívódott. – Tom! Te leszel a Jokerem!
***
Tom vérvörös szemekkel indult. Lába alatt a fű felperzselődött, közelébe a levelek parázslani kezdtek, majd hamuvá váltak. Karján lávaszerűvé váltak a tetoválások. Vérbelű tűz mágusként rohant át az erdőn. Elérve a démonok tanyáját, megállt az utolsó fa tövében. Mormolni kezdett, aranybetűk jelentek meg testén, majd idegen szempárok előtt láthatatlanná vált. A tábor még aludt. Tom tudta hol találja régi barátját. Az áruló sátrához ment. Ryan ott ült, kezében fegyverrel. Tom előlépett a varázslatból. A fiú felpattant és hátrálni kezdett.
- Talán nem is örülsz nekem? – Vonta fel a szemöldökét Tom.
- Nem kifejezetten.
- Nyugodj le, beszélgetni jöttem. – emelte fel kezét megadóan. – Hova hátrálsz már? elakarsz csalni az árulótól, mi?
- Mindig is túl jól ismertél. – Tom pillanatok alatt Ryan háta mögött termett, egy tompa ütést mérve a fiú gerincére.
- Nyugi, nem marandó bénulás, csupán még tárgyalok veled. Max reggelig maradsz így.
- Baszódj meg, Tom! – Morgott a fiú.
- Látom, már te se gondolsz barátnak. – guggolt le Tom a fiú mellé.
- Mindig is tisztelni foglak, és te leszel a legjobb barátom. - Tom hümmögve felegyenesedett, blokkolta a Ryan hangját.
- Azt hiszed, felébreszted itt nekem a tábort? - Tom fél kézzel felemelte a fiút a földről a nyakánál fogva. Rideg szemivel, kényszerítette, hogy őt nézze. – Tudjuk, elárultál minket, hogy elszakítottad Amy láncait. – Tom elhajította a fiút. Ryan berepült az erdőbe. Egy fatörzsét félig áttörve, ért földet. Ryan, nem bírt mozdulni, vérfolyt a szája szélén. Az ő saját vére. – Mindig is utálni fogom az árulókat!
- Mit akarsz? Ez neked a beszélgetés? – Tom lassan odasétált hozzá, Ryan bénulása ellenére két lábra szenvedte magát. Tom megállt előtte, nyakon ragadta és a fához szegezte.
- Talán nem tetszik? Hidd el, nekem, te nem akarsz velem harcolni. Egy gyenge semmire kellő áruló vagy! – Szorította meg erősebben a Ryan nyakát.
- Jöttél, hogy megölj? – Kapkodott levegőért a fiú.
- Nem! Csak elveszem az erőd, halandóként, még hasztalanabb leszel. – Tom, szemi aranyfényben ragyogtak fel. Ryant ezüst és kék szavak hálózták be. Lángok csaptak fel a fák lombjáig, majd a hideg hajnali szél sebeket ejtett a szenvedő máguson. Majd minden abbamaradt. Tom nevetve meredt barátjára. Kezeiben egy kővel. – Szenvedj csak! megérdemled. – Fordított hátat. – Ha jól tudom, mástól erőt nem kaphatsz, és magad nem szerezhetsz, kizárólag én adhatom vissza a hatalmad. És ameddig én úgy nem látom, nem leszel rá méltó. Ja és vigyázz, idejében térj észhez, az emberek múlandóak… - Nevetett Tom.
- Olyan lettél, mint Derick! – Kapott levegőhöz Ryan.
- Lehet! De én ennek örülök. Amúgy, szánalmas vagy! Megfutamodsz, elárulod a néped, majd benyalod magad az ellenség honalja alá magad. Gusztustalan féreg lett belőled… - Azzal Tom távozott, maga mögött hagyva az emberi barátot. Tom nyöszörögve kúszni kezdett Amy sátra felé, sebeiből ömlött a vér, csontjai darabokra törtek. De a legnagyobb fájdalmat a szívében érezte… Legjobb barátja utolsó szemétládának látja. És valóhól igaznak is érezte ezt, valóhol belül a szívében.
- Tom… Bár látnád, hogy rossz uralkodott védsz! – Azzal nem messze a démonok sátraitól, eszméletét vesztette. Halandó lett, és ezt kizárólag Tom változtathatja vissza…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés