" Nem vagy egyedül....
Mert valaki van odakint és jelzőfényeket küld..."
- The Script: Flares -
Raven érezte az érdes kezet a száján, a tapogató hatalmas kezeket a testén. Sikítani próbált, de erősen fogták, hogy ne tudjon mozdulni se. A lány felriadt álmából és felült az ágyon. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs a szobában kifújta a levegőt és felvett egy fekete-fehér poncsót, majd kiült az üvegház hatalmas bejáratába, le a lépcsőre. A hajnali levegő hűs volt a kő a formás feneke alatt pedig még hidegebb. A csípős oxigén megnyugtatva a lány idegeit, és máris jobban érezte magát. Maga mellé nézett és Noah jutott az eszébe. Rá gondolt. Arra a barna bőrre, a fekete hajra, a tengerkék szemekre. Igazi egzotikum volt, az erotikus búgó hangjáról nem is beszélve. Ravent a múltkor megijesztette. Megijesztette a lányt az reakció, amit kiváltott belőle a fiú. Most is...hallani akarta a hangját.
- Szia. – ült le mellé az emlegetett Adonisz. Raven összerezzent és előrántotta a kést, ami nála volt. A régi beidegződéseket nehéz eltűntetni. Mikor Noah arca teljesen kirajzolódott előtte vonakodva de eltette a kést.
- Hoho! Semmi baj, nem bántani akarlak. – védekezett és ott maradt, míg Raven lila szemeivel gyanakodva méregette és még kisebbre húzta össze magát. Noahnak kedve lett volna átölelni a lányt és megvigasztalni. Raven most valahogy annyira sebezhető volt. Meg akarta védeni.
- Miért vagy itt? – kérdezte halkan a lány és ránézett Noahra. Vállai ellazultak, ahogy mélyen azokba a kék szemekbe nézett. Nem. Noah nem bántaná őt.
- Nem tudtam aludni.
- És ezért ide jöttél? – vonta fel a szemöldökét a lány. Noah csak megvonta a vállát és elszakította mély tekintetét, majd az erdő felé nézett.
- Te miért vagy kint?
- Mert miért ne? – vonta meg Raven is a vállát és kitért a válaszadás elől.
- Ki Simon neked? – bukott ki a kérdés Noahból. Inkább magától kérdezte, mint a lánytól, de Raven meghallotta.
- Simon a bátyám legjobb barátja volt. Meghaltak a szülei és apám befogadta a családunkba. Olyan, mintha a testvérem lenne. De sok idő telt el azóta, hogy utoljára láttam...és azt hittem meghalt. Most pedig...így olyan távolinak tűnik. És már van valaki más aki vigyáz rám. – mosolyodott el a lány. – Emellett...az idő mindkettőnket megváltoztatott. Már nem állunk olyan közel egymáshoz, mint rég. – Bár lehet, hogy ezt Jason halála okozta? Raven fájdalommal teli mosolyra húzta csábító ajkait. Noah kíváncsi volt a lányra. Olyan rejtélyes és mégis olyan egyszerű. Távoli mégis közeli.
- Azt hittem valaki más...- Noah teljesen megnyugodott. Most, hogy tudta Simon nem ellenfél teljesen megkönnyebbült. A mellkasáról leesett a mázsás súly és merev testének izmai is ellazultak.
- Mi lenne, ha többet jelentene? – nézett Noahra a lány és lila szemeiben őszinte kíváncsiság csillant.
- S-semmi!! A! Sharon hív! Mennem kell! – pattant fel Noah. Fülig pirult és szinte elszaladt. Most először...Noah megfutamodott egy lány elől. Most először...látott olyan szépséget, mint Raven. Most először volt biztos benne, hogy elcsavarták a fejét. Kész. Menthetetlen volt.
- Hajnalban? – motyogta Raven és felvonta szemöldökét, ahogy Noah eltűnt a sötétségbe, ahonnan érkezett. Raven érezte, hogy mikor Noah a közelben van szinte szikrázik a levegő. Felforr a vére és elöntik az érzelmek. Olyan könnyedén felszínre hoz dolgokat, amiket a lány próbál elásni, hogy Raven természetesnek tartja mellette az érzelmeket. Pedig neki csak egy érzelemmentes robotnak kellene lennie. De Noah ezt a számítását csúnyán keresztezi. Raven tudta, hogy Noah tilos a számára...és pont ezért...felkeltette a lány érdeklődését. Raven lassan felállt és vissza sétált szobájához. A kékes fényű kis lámpák a növények alatti ösvény szélét beszínezték. A zölden világító kis szentjánosbogarak, amik az egész üvegházban repkedtek olyanok voltak a nagy levelek közt, mint a felhők mögé elbújó fényes csillagok az égen. A lány elnézegette őket egy darabig, majd bevonult a szobájába. Becsukta az üvegajtót és épp leült volna az ágyra, mikor egy papírfecnit pillantott ott meg. Felemelte és elolvasta.
„Ne feledd, hogy miért vagy itt. Küldetésen vagy. Ha ez érzelmileg labilissá tesz segítek. Csak kérned kell.
Alec „
Igen. Itt lenne az ideje, hogy megemberelje magát és végrehajtsa a feladatát, amit kapott. Felsóhajtott és a papír hamuként hullott a makulátlan padlóra. Nem hagyhatott nyomott. Raven kinézett a függöny mögül és egy világító zöld szempárt látott.
- Két nap múlva.
- Két nap múlva. -erősítette meg Alec a lányt. Nem kellett többet mondaniuk. Tudták, hogy mire gondol a másik, telepátia ide vagy oda. Amint a lány észrevette a vizslató tekintetet az már el is tűnt. Raven tudta, hogy Alec az. Az ő tekintete mindég is oltalmazón figyelte. Régen, most...és mindörökké.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés