Jane:

Az egyik �r bedobott a r�gi cell�mba. Sosem hittem, hogy �jra itt leszek, ezen r�csok k�zt. A fogamat csikorgatva n�ztem Varrickra, aki diadalmas mosolyt villantott fel�m �s az ajt� bez�rult,majd n�h�ny pillanattal k�s�bb ki is ny�lt. N�gy �r l�pett be rajta, kett�n�l l�ncok voltak. Eml�keztem erre a f�lsiket�t�en ut�latos hangra. Mindenre eml�keztem. Tudtam mi fog k�vetkezni, m�gis veszett kutyak�nt k�zd�ttem ellene. De sok l�d diszn�t gy�z, a n�gy �r t�l sok volt �gy, hogy a cella minden er�met elsz�vja. Elm�s egy tal�lm�ny. V�g�l ki lettem k�tve a falhoz �s a padl�hoz is. Varrick pedig v�gign�zte. �lvezettel. Eluralkodott rajtam a k�ts�gbees�s. Ak�r csak r�gen. Nem j�n senki. Egyed�l vagyok vele ebben a cell�ban. Rettegtem. Varrick felemelte a kez�t �s az �r�k meghajolva kih�tr�ltak a cell�mb�l. � leguggolt hozz�m �s megfogta arcomat nagy �s nyirkos kez�vel.

-          Ez�ttal nem k�vetem el ugyanazt a hib�t. A d�monnal egy�tt k�ldelek m�gly�ra, hadd �gjetek. – mosolygott, mire szembe k�ptem. El akartam hinni, hogy tudok neki m�g egy es�lyt adni. El akartam hinni, hogy m�g sz�m�ra is van rem�ny. De val�j�ban…mindv�gig gy�l�ltem �t, ami�rt sz�leim hal�la ut�n meg�lte a b�ty�nkat Adam-et, csak az�rt, hogy � �lhessen azon az �tkozott tr�non. Gy�l�ltem, mert �ld�z�ttekk� v�ltunk Nick-el, mert foglyul ejtett ezen a helyen. Val�j�ban…� az egyetlen l�ny, aki el tudta �rni n�lam, hogy sz�vb�l gy�l�ljem. Lassan let�r�lte arc�r�l a ny�lamat �s fel�ll, majd egy sz� n�lk�l elhagyta a cell�mat. �s ez volt az igaz�n ijeszt�. Semmi cs�p�s megjegyz�s, vagy ver�s. Mire k�sz�l? Alex? �t akarja? Azt mondta �t is velem egy�tt meg�li. Mi lesz, ha t�nyleg megteszi? Mibe kevertem �t? Istenem…�n vagyok a legrosszabb. M�r hallottam a csata zajait. Tomp�n, de hallottam. A ki�lt�sokat �s a f�m csattan�s�t. A susog� m�gia hangj�t. Alex…k�rlek…�ld t�l. K�rlek. A rabok suttogni kezdtek. Ahogy megmozdultak a l�ncok cs�rg�se egyre hangosabb lett. Mocskos kezek tapadtak a r�csos ajt�ra. Rem�nytelen, f�nytelen szemp�rok jelentek meg. Most. Most kell l�zad�st sz�tani. M�g zavar van �s az �r�k nincsenek a hely�k�n. Egy hatalmas, torokb�l val� �v�lt�s mennyd�rg�se r�zta meg a folyos�t. A testem rezon�lt erre a hangra. �reztem a tulajdonos�nak a haragj�t �s a k�ts�gbeesetts�g�t.

-          Alex…- leheltem a r�csnak �s ujjaim r�tapadtak a rozsd�s r�csra. Moccanni is alig b�rtam ez a cella �gy elsz�vta az er�met. Hogy tudn�k �gy l�zad�st sz�tani, hogy az emberek mell�nk �lljanak? Nagy nehezen a cella m�sik oldal�hoz m�sztam �s �tny�ltam a m�sik szob�ba. Egy f�rfi n�zett r�m. Nem l�ttam a szem�ben semmit. Fekete szeme beleolvadt a cella �rny�k�ba.

-          Seg�ts. Ki kell jutnunk innen. – leheltem., majd felseg�tettem magamat a f�ldr�l. Ironikusan felhorkant �s elford�totta a fej�t.

-          �n egyszer m�r kijutottam innen. Siker�lhet. Most kell kit�rni, m�g az �r�k nem figyelnek. – pr�b�lkoztam mind hi�ba. Mintha a falnak besz�ltem volna. H�t persze. � m�r egy kik�pzett harcos. Csak a feletteseinek a parancs�t hallja meg.

-          A l�nynak igaza van! – sz�lalt meg a velem szembeni cella lakosa. Nem sokkal lehetett id�sebb n�lam a sr�c. Az � szav�ra n�h�nyan felkapt�k a fej�ket �s egy pillanatra m�g tal�n a rem�ny t�z�nek a kis szikr�it is l�ttam a szem�kben. Alex �jb�l felki�ltott, de most m�r k�zelebbr�l hallottam a hangj�t.

-          Van seg�ts�g�nk is! Egy eg�sz d�monhorda �ll mellett�nk. – sz�ltam k�zbe.

-          Ki vagy te? – k�rdezte gyan�san a m�sik szomsz�dom.

-          A kulcs a szabads�gotokhoz. De csak �gy, ha mell�m �lltok.

-          Mit tudn�l tenni? A l�badon is alig �llsz. – mondta len�z�en az el�bbi fick�, aki oda se bag�zott r�m.

-          Hiszek. �s nekem ennyi el�g. Ki akarok innen jutni. Egyszer m�r megtettem. Lehets�ges. Te lehet, hogy itt akarsz megrohadni de �n nem!

-          Mit tudsz te?! – rontott a cell�nak, mire �n is nekiv�g�dtam. Piszkos arcunkat csup�n n�h�ny centi v�lasztotta el.

-          �n is voltam a te cip�dben! Csak �n nem adtam fel. Gy�v�k vagytok, ha most nem �lltok fel �s harcoltok! – t�p�szkodtam fel �s meg�lltam a cella k�zep�n. – �n kijutok innen. A k�rd�s az, hogy velem tartotok-e?! Itt maradtok, gy�v�n ebbe a ketrecbe z�rva…vagy velem j�tt�k �s harcoltok a szabads�g�rt! Ti  fogtok v�lasztani. – az emberek pusmogni kezdtek, majd a szembe szomsz�dom �tvette a rabok gondolatainak k�zvet�t�s�nek szerep�t.

-          �s mi a terved? Hogy jutunk ki?

Elmosolyodtam �s k�rbe fordultam. Az �sszes szemp�r engem n�zett. Legal�bbis azok igen, akik l�ttak. A t�bbieknek, akik messzebb voltak, k�nytelenek voltak be�rni a hangommal.

-          Csapjatok zajt. Olyan nagyot amekkor�t csak tudtok.  Felvettem egy k�vet a fal t�v�b�l �s hozz� dobtam a r�csnak. �jra meg �jra. A t�bbiek amit csak tal�ltak a r�csokhoz emelt�k �s elkezdtek zajt csapni. V�g�l n�gy d�mon n�zett be a cell�khoz �s nyomukban Alex. A d�monok elkezdt�k kiszabad�tani az embereket, akik egy pillanatig csak �lltak a cell�ikban. Annyi keser� rabs�g ut�n mikor a szabads�g k�zzel foghat� az ember szinte el sem hiszi. A rabok kij�ttek a cell�b�l �s a fegyverrakt�r fel� vett�k az ir�nyt. Alex puszta k�zzel t�rte sz�t a r�csot �s bel�pett hozz�m. � az �n megment�m. A f�nyem ebben a feneketlen s�t�ts�gben.

-          Jane. Hogy jutott eszedbe??! Nem vagy eszedn�l! – dobta el az �sszes fegyver�t �s a f�ldre vetette mag�t, majd �t�lelt. Gondolkoz�s n�lk�l a karjaiba vetettem magam. Csak itt lehettem biztons�gban. Csak vele. Csak mellette. K�nnyek gy�ltek a szemembe. Annak idej�n senki nem j�tt �rtem, hogy megmentsen. De Alex most itt volt. Nem sz�m�tott neki mi v�r r� ezen a helyen �s �rtem j�tt. Nem hagyott cserben.

-          Alex. Annyira f�ltem.

-          Tudom. De most m�r itt vagyok. V�ge lesz.

-          Varrick t�ged is meg akar �lni. – n�ztem fel r�.

-          �r�l�k, hogy ezt hallom. Legal�bb lesz egy j� indokom, hogy darabokra szaggassam. – morogta �s k�rbe n�zett a cell�mban. Les�t�ttem a szememet �s elh�z�dtam t�le. L�tja ezt. Hogy ide voltam bez�rva. Most a legsebezhet�bb pontomon vizslat v�gig. Annyira sz�gyellem magam. Mintha m�r nem az lenn�k a szem�ben. Nem akarom ezt l�tni. Nem akarom, hogy �gy legyen.

-          Alex. – �sszegy�jt�ttem a b�tors�gomat, hogy feln�zzek r�. Szemeiben gy�l�letet l�ttam megcsillanni. �llkapcsa teljesen megfesz�lt. Lassan len�zett r�m �s felseg�tett a f�ldr�l, majd felvette a fegyvereit �s elindult kifel�. Nem mondott semmit. Mi�rt nem mond semmit?

-          Alex? – k�rdezem t�tov�n, �s att�l f�ltem megut�lt. Hogy undorodik t�lem. Mi lesz velem, ha elhagy? Akkor ink�bb meghalok itt �s most. De nem akarom v�gig �lni, hogy � eldob engem. A rabok kavalk�dja megindult, de mi csak �lltunk ott. Nem mozdultam. � sem. V�g�l megfordult �s r�m n�zett.

-          Sajn�lom. – �sszer�ncoltam a homlokomat. Nem �rtem. Mit sajn�l?

-          Nem �rtelek. – motyogtam. � megfogta a kezem �s elindult velem. Mintha nem tudtam volna l�p�st tartani a k�rnyezetemmel. Minden elfojt k�r�l�ttem �n pedig csak �gy voltam a z�rzavar k�zep�n. Alex pedig olyan furcs�n viselkedett. Tudtam. Megut�lt. Megtorpantam �s kir�ntottam a kezemet az �v�b�l. Rendben. Nem kell mondania semmit. Legyen �gy ahogy akarja. Eggy� v�ltam a rabok sereg�vel �s igyekeztem elt�nni err�l a helyr�l, menek�ltem Alex el�l. Fegyvert ragadtam �s megindultam  a t�bbiekkel. Hallottam, ahogy Alex a nevemet ki�ltja, de a csataki�lt�sunk, amivel rohamot kezdt�nk elnyomta a hangj�t. Vagy tal�n csak �n z�rtam ki. M�r nem tudom. Mindent elz�rtam �s �jra az a rideg gyilkos lettem, aki voltam a fellegv�ri kik�pz�s ut�n. Sorra v�gtam le a saj�t n�pemet. Az �n v�remet ontottam. V�res utat t�rtem a raboknak, szinte m�r f�r�dtem a v�r�s ragad�s folyad�kban. Majd hirtelen megtorpantam �s hagytam, hogy a feld�h�dt t�meg tov�bb puszt�tson. Kiker�ltek �s elhaladtak mellettem. Mindegyik�j�k szem�ben ott �gett az a sok �vnyi szenved�s visszafizet�se. A bossz�, ami imm�r elker�lhetetlen volt. Innen nincs vissza �t. Feln�ztem �s megpillantottam Varrick-ot.  Ott �llt a toronyban �s elborzadva figyelte a d�h�s embereit, kik puszt�t� hull�mokk�nt sodort�k el a katon�kat. Felugrottam a tet�re �s futni kezdtem a cserepeken. Beugrottam a torony ablak�n �s pont a l�bai el� �rkeztem. Fel�lltam �s mindk�t kardom markolat�t megszor�tottam. Nincs t�bb kegyelem. Nincs t�bb hamis eszme, miszerint szeretem �s a testv�rem. Nincs t�bb es�ly. Megl�thatta a szememben az elhat�rozotts�got. A rideg gy�l�letemet. H�tr�bb l�pett egyet. Sz�hoz sem jutott. Igen. Ezt az oldalamat most l�tja el�sz�r �s utolj�ra. A katon�i eldobt�k fegyvereiket �s kimenek�ltek a toronyb�l.

-          �rul� kuty�k! – ki�ltott ut�nuk a f�ltestv�rem.

-          Nem. Csak tudj�k, hogy ellenem nincs es�ly�k. – mosolyodtam el. – L�sd, hogy mit teremtett�l dr�ga b�ty�m. L�tod azt a puszt�t� er�t, ami odakint tombol? Sosem fognak a te oldaladra �llni.

-          A ti�dre tal�n igen? – vonta fel a szem�ld�k�t �s megremegett a keze. Homlok�n izzads�gcseppek gy�ngy�ztek.

-          Ki tudja. – vontam meg a v�llam. Hirtelen nekem rontott �s el�h�zott egy t�rt. El�lltam az �tj�b�l, mire � kiesett a d�szes ablakon, ki a tet�kre. Ut�na ugrottam, szil�rdan meg�lltam a cserepeken, m�g � alig tudott felt�p�szkodni. Ett�l az embert�l rettegtem k�zel �tven �vig? Mi�rt? Nickolai. Miatta. Mert nem akartam �t is elvesz�teni. Nekem dobta a kis k�st, de �n egy lezser mozdulattal felemeltem a kardomat �s h�r�tottam. M�g� ker�ltem  �s egyszer�en lev�gtam a fej�t. �reztem ahogy a peng�m �tszak�tja a h�s�t. A fekete f�men sz�p lassan csordog�lt b�borv�r�s v�re. Cseppekben hullott a sz�rke cserepekre, megsz�nezve azt. A t�meg meg�llt �s mikor feln�ztek felemeltem fiv�rem fej�t �s felki�ltottam a szabadult rabokkal egy�tt. �v�lt�s�nk moraja messzi f�ldre hallatszott. Azt hittem a lesz�mol�s nagyobb durran�s lesz enn�l. De nem v�gytam szavakra. Nem k�rdeztem mi�rt �lte meg Adam-et. Mi�rt �ld�z�tt minket. Egyszer�en nem sz�m�tott. V�ge volt. Ledobtam a fejet a t�megbe �s a v�res testet pedig ler�gtam a tet�r�l. Az emberek gy�zelmi tr�feak�nt adt�k tov�bb egym�snak. Ez volt a szabadul�s kulcsa. Bizony�t�k arra, hogy nincs tov�bbi szenved�s. V�ge van. �n csak �lltam ott kezemben a k�t karddal �s a sz�rke eget n�ztem. V�g�l �res tekintetem a n�pre terel�d�tt, kik most �jongva ki�ltott�k el magukat.

-          �ljen a Kir�lyn�!  �ljen sok� a Kir�lyn�! – az a rengeteg rab most egy emberk�nt ki�ltott fel. Kellemesen megborzongtam. Tet�t�l talpig libab�r�s lettem. Engem �ltetnek. Felemeltem jobb karomat, hogy elcsit�tsam �ket. �pp ekkor �rkezett m�g�m Johs �s el�ttem t�rdelt �kl�t a sz�v�re helyezve.

-          Keljetek �tra! T�rjetek haza csal�dotokhoz, falutokba! Szabadon sz�rnyaljatok az �gen! – ki�ltottam �s hangomat a l�gy szell� vitte tov�bb. Az emberek megszeppenve �lltak, majd mikor felfogt�k, hogy t�nyleg elmehetnek rohanni kezdtek, led�ntve a kapukat �s a falakat.

-          Johs. Hozd Nickolai-t a r�gi palot�ba.

-          Igen Fens�g. – egy villan�ssal elt�nt �n pedig tov�bb n�ztem, ahogy n�pem sz�tsz�led. Le�ltem a tet�re, lel�gattam a l�baimat. Kardjaimat a h�tamra er�s�tettem. Egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arcomon. V�g�l…rosszabb lettem, mint Varrick volt. �n is saj�t v�remet ontottam ak�r csak �. Semmivel sem vagyok jobb n�la. Az �g hatalmasat d�rrent �s az es� hirtelen eleredt.  hangos koppan�ssal  f�ldet �r� cseppek lemost�k a cserepekr�l a m�g friss v�rt. Elmosta a v�r�s folyad�kot, mintha ott sem lett volna. Az �g d�h�ngve robajlott �s vill�mokkal vil�g�totta be a s�t�t eget.

-          Jane. – olyannyira el voltam magamban veszve, hogy azonnal fel sem ismertem a hangot, mely megsz�l�tott. Lassan oda ford�tottam a fejemet. V�r�s hajam sebes �s mocskos arcomra tapadt. Ruh�m teljesen �t�zott.

-          Menj el, Alex. – n�ztem vissza magam el� �s tekintetem elveszett a messzi k�d�s hegyek k�zt.

-          Mi t�rt�nt?

-          Meg�ltem fiv�remet �s Kir�lyn� lettem. – leheltem t�rgyilagosan.

-          Nem �gy �rtem.

-          Akkor hogy �rted?

-          Kett�nk k�zt. Mi t�rt�nt?

-          K�rdezd magadt�l.

-          Megtettem.

-          �s nem tal�lt�l v�laszt?

-          Nem.

-          Akkor keresd jobban.

-          Seg�ts megtal�lni.

-          L�tt�l. – hajtottam le a fejemet. – L�ttad mi vagyok �n. �n pedig l�ttam, hogyan n�zt�l r�m. Mondd meg most, ha nem akarsz engem. �rthet�. Egy kibaszott rabszolga voltam. Tal�n m�g most is az vagyok! Nem akarom hogy sz�gyellj engem! – ki�ltottam r�, � pedig �szinte d�bbenettel n�zett r�m.

-          Te mi a francr�l besz�lsz? – r�ncolta a homlok�t �s igyekezett t�lkiab�lni a vihart. – �n szeretlek �s a feles�gem vagy! B�szke vagyok r�, hogy te vagy a feles�gem! – �ll�tott fel �s k�nyszer�tett, hogy a szem�be n�zzek. – Soha nem undorodtam t�led. �n Varrick tett�t�l undorodok. Hogy k�pes volt a saj�t h�g�val ezt tenni! – most rajtam volt a sor, hogy alaposan meglep�djek. Akkor nem ut�l? Szeret engem?

K�t h�ttel k�s�bb:

-          Nick, az isten szerelm�re ne fic�nkolj m�r annyit!

-          De olyan meleg �s felesleges ez a hacac�r�. – nyavalygott �n pedig elmosolyodtam.

-          Ha m�r Kir�lly� koron�znak adjuk meg a m�dj�t. – igazgattam meg a gall�rj�t �s f�lig �r� mosolyom let�r�lhetetlen volt.

-          Mi�rt mondasz le a tr�nr�l? – k�rdezte �s figyelte, ahogy megigazgatom a ruh�j�t.

-          Nem nekem val� ez az eg�sz. Emellett Alex is nem sok�ra tr�nra l�p. Nem lehetek egyszerre k�t helyes kir�lyn�.

-          �s szerinted nekem menni fog egyed�l? – komorodott el.

-          Nem leszel egyed�l. �s am�gy is sokszor j�v�k hozz�d. �gyse fogom kib�rni, hogy ne l�ssalak.

-          De..

-          Adam b�szke lenne r�d. – tettem a sz�v�re a kezemet.

-          Fens�gek. – l�pett be egy t�nde az �cs�m szob�j�ba. – Itt az id�.

Aznap egy kir�lys�g, egy n�p sz�letett �jj�. A M�regszem� Kir�ly uralma elkezd�d�tt. 

- the end -

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.