" A sors az, ami minden terved dac�ra t�rt�nik veled. "

- Natsuo Kirino -

Raven:

Hajnal t�jt felriadtam, �s eszeveszetten m�sztam ki a hatalmas francia�gyam k�zep�r�l. Rossz �rz�sem t�madt. Felkaptam magamra egy testhez simul� fekete nadr�got �s Alec egyik k�k fels�j�t, amit a szob�mba hagyott. Lesiettem a cell�khoz. Nem volt m�s ott csak Noah �s Sharon. Az ellen�ll�k nem igaz�n szoktak foglyokat ejteni.  Noah �sszeroskadva �lt Sharon mellett.

-          Noah. – szaladt ki a sz�mon. Teljesen �ssze volt verve. Maggie j�l elint�zte �t. Sharon �rintetlen volt, de � meg olyan, volt, mintha itt sem lenne.

-          Raven! Sharonnal valami nem stimmel! – rontott neki a r�csnak �s megfogta a kezeimet. Keze hatalmas �s forr� volt, �rint�se �rdes. J�l esett ez a kis kontaktus.

-          Hogy �rted ezt? – n�ztem, h�tra nagy, sz�les v�llai mellett.

-          Nem �bred fel…olyan, mintha k�m�ban lenne.

-          H�vok seg�ts�get. – nagy nehezen kih�ztam kezeimet az �v�i al�l �s felrohantam, egyenesen Alec szob�j�ba. Nem volt n�lam a szob�j�hoz val� kulcs, �gy a klis�s rejtekhely�r�l szedtem ki, a l�bt�rl� al�l. Berontottam a szob�ba �s egyenesen r�ugrottam Alecre. � felmordult �s velem egy�tt fordult egyet.

-          Na mi van…? Vihar van? – motyogott �s nyammogott csukott szemmel.

-          Alec Sharon nincs rendben. Seg�ts.

-          Istenem…nem hiszem el, hogy nem tudok egy kiad�sat aludni. Mit tettem, hogy ezt �rdemlem? – zs�rt�l�d�tt �s felkelt. Megvakarta a fej�t, majd hunyor�tva elindult ut�nam. Valamikor �s valahogy hozz� ker�lt a cella kulcsa �s kinyitotta azt. Noah sz�r�s szemmel n�zett Alecre. � arr�bb hessegette Noah-t, aki alig hitt a szem�nek �s vonakodva arr�bb tend�lt. �n Sharon m�sik oldal�ra t�rdeltem.

-          Mi ez? – k�rdeztem t�le.

-          Cssss! �gy nem tudok koncentr�lni. – hurrogott le.

-          Bocsi. – suttogtam.  P�r hossz�, �s v�gtelennek t�n� perc ut�n megsz�lalt.

-          L�lek csere az id�ben.

-          Az mit jelent? – k�rdezte Noah, de miel�tt Alec megv�laszolhatta volna a k�rd�st �n k�zbe sz�ltam:

-          Akkor azt vissza tudjuk ford�tani!

-          Csak olvastam r�la Rav. �s k�tlem, hogy Margaret �r�lne neki.

-          K�rlek Alec. – egym�s szem�be n�zt�nk  �s p�r pillanat m�lva fels�hajtott.

-          Megteszek mindent, amit tudok �s akkor megpr�b�lhatjuk. – sim�totta meg a fejemet �s kiment a cell�b�l.

-          Alec! – sz�ltam ut�na.

-          Tess�k? – kukucsk�lt vissza.

-          Ell�tom Noaht.

-          Ez nem �pp…

-          A legjobb �tlet tudom. – �jra fels�hajtott.

-          A te felel�ss�ged. – vont v�llat �s elt�nt. – Noah-ra n�ztem.

-          Gyere. – mosolyodtam el.

-          Nem f�lsz att�l, hogy sz�kni pr�b�lok? – vonta fel szem�ld�k�t �s �gy j�tt ki a cell�b�l, hogy a legkevesebb hely legyen k�zt�nk. �reztem az illat�t, ami szinte megvad�tott. Gyorsabban kezdtem venni a leveg�t.

-          B�zok a harci k�pess�geimben. – h�ztam ki magam b�szk�n. M�g�m �llt. Mellkasa meg�rintette a lapock�imat. Forr� lehelete a hajamat f�jta.

-          Azt elhiszem. – tudtam, hogy elmosolyodik. Az a bizonyos rosszfi�s mosoly, ami ijeszt�en megdobogtatta a sz�vemet. Gondolkoztam rajta, hogy bev�gom a cell�ba �s ott hagyom �n meg elmegyek berakni magam egy hideg zuhany al�, h�tha akkor lenyugszom de v�g�l csak egy m�ly leveg�t vettem �s elindultam felfel�.  Hallottam magam m�g�tt Noah s�lyos l�pteit. Bevezettem a szob�mba �s le�ltettem az �gyra. Bementem a f�rd�szob�mba �s el�hoztam az els�seg�ly dobozomat. Abba hagyta a szob�m vizslat�s�t �s nekem szentelte az �sszes figyelm�t.

-          Vedd le a p�l�dat. – utas�tottam �s csak ut�lag j�ttem r� ez a kijelent�s milyen zavarba ejt� is. � csak engedelmeskedett �s ledobta a fekete ruhadarabot az �gyamra.

-          M�r is vetk�ztetsz?

-          Nagyon vicces. – grimaszoltam, majd mikor megl�ttam a s�r�l�seit felszisszentem. – Basszus Maggie.

-          � a vallat�tok?

-          � is.

-          Ki m�g?

-          Alec �s �n…de ott van m�g Jordan is. Mindegy. Egy ellen�ll�nak mindig mindenre k�szen kell �llni. – er�ltettem mosolyt magamra.

-          Te? Vallat�?

-          A l�tszat csal sz�pfi�. Sokkal kegyetlenebb vagyok, mint azt hinn�d. – v�ltottam rideg hangnemre �s �rzelemmentes arcra. Elkezdtem alkohollal tiszt�tani a sebeit, � pedig f�rfiasan, sz�tlanul t�rte.

-          Ki ez az Alec? – k�rdezte �sszevont szem�ld�kkel. �n csak elmosolyodtam.

-          Soran. � az �n soranom, �n pedig az �v�. – n�ztem gy�ny�r� m�lyk�k szemeibe. Szinte elvesztem benn�k. Vonzottak �s ott is tartottak.

-          Mit jelent az, hogy soran?

-          Nem tudod? – nevettem ki. – Olyanok vagyunk, mintha egyek lenn�nk. Yin �s Yang. Egy l�lek k�t testben. Elv�laszthatatlanok.

-          Szerelmesek. – szor�totta �ssze �llkapcs�t.

-          Nem! K�t soran k�zt sosem alakulhat ki ilyen kapcsolat. Neh�z ezt elmagyar�zni. Olyan…mint egy testv�r. – szomorodtam el �s Jason jutott az eszembe.

-          Akkor nem vagytok egy�tt �GY.

-          Nem. – Rav. Margaret lenn van. Fejezd be a b�jolg�st. Felnevettem.

-          Mi az?

-          Emlegetett szam�r. Menn�nk kell.

-          K�sz a seg�ts�get.

-          B�rmikor. Felt�ve, ha nem vagy az ellens�gem. – j�t�kosan r�kacsintottam, ami azt hiszem alaposan meglepte �t szerintem m�g engem is. Vissza ment�nk a cell�khoz �s a szigor� k�pet v�g� Margarettel tal�ltuk szembe magunkat.

-          Megint kavarod itt nekem a szart Hathaway! – sz�lt r�m er�lyesen az �tvenes �vei v�g�t j�r� h�lgy. Sz�ke tincseiben alig l�tszottak a h�feh�r �sz�l� hajsz�lai. Arca ugyan m�r kezdett r�ncosodni, az ember meg nem mondan� r�la, hogy �tvenhat �ves.

-          Margaret. – mosolyogtam az asszonyra. Lehet, hogy rendesen oda p�rk�l, de tudom, hogy szeret �s Alec soranjak�nt elismert engem. Egyszer meg is jegyezte, hogy olyan vagyok neki, mint egy le�ny unoka.

-          Sz�val mit csin�lunk azzal a l�nnyal? �s ki engedte meg, hogy kividd a m�sik rabot. Komolyan mondom veled mindig csak a baj van! Id� el�tt a s�rba kergetsz, te l�ny!

-          Maggienek sz�ks�gtelen volt ennyire elvernie �t. �n csak ell�ttam.

-          K�pzelem. – horkantott fel az asszony. Alec szinte megszeppent kisfi� m�dj�ra �llt nagyanyja m�g�tt. Mikor tal�lkozott a tekintet�nk m�gis v�ltottunk egy cinkos mosolyt.

-          �t pedig tal�n vissza tudom hozni. – biccentettem Sharon fel�.

-          Te is nyakig benne vagy mi? – fordult h�tra Alechez �s gyeng�den mellkason v�gta, mire � csak elmosolyodott.

-          Tal�n.

-          Biztos. Istenem ti ketten! Na l�ssunk neki. – csapta �ssze t�r�keny kezeit �s bement a cell�ba. Noah ut�na �s mi k�vett�k �ket. Alec j�t�kosan megl�kte a v�llamat �s Noah fel� biccentett. �n csak grimaszoltam �s visszal�ktem �t.

-          Sz�val. – t�rdelt le Alec Sharon bal oldal�ra, �n meg a jobbra. Nagyon odakoncentr�lt.

-          Azt olvastuk, hogy egy soran p�rnak k�nnyebb megcsin�lni. – n�ztem fel Margaretre.

-          Persze. Gondolom az�rt, mert eleve k�nnyebb �gy az �letetek, ez�rt ez is a fel�re cs�kken. Ketten egy �letet �lni egyszer�bb. – forgatta szemeit �s karba tett kezekkel n�zett le r�nk. Alec �s �n nyitottuk volna a sz�nkat ellenkez�sre, de erre most nem volt id�.

-          Ok�. Annyi a dolgunk, hogy Sharon �s az �t ide k�ld� ember id�s�kj�t egybe olvasztjuk a saj�tunkkal, �gy megsz�nnek l�tezni a m�ltban, majd itt a j�v�ben fognak tov�bb �lni. �gy viszont, aki ide k�ldte egy ember lesz, nem lesz ereje. �s ez a vesz�ly Sharonn�l is fenn �ll. – �sszegezte leegyszer�s�tve a dolgunkat Alec �s m�regz�ld szemeit r�m emelte. �n csak b�lintottam. Egyik kezemmel megfogtam Sharon kez�t a m�sikkal Alec�t. Egy halv�ny sz�rke – szinte m�r ez�st – burok vett minket k�rbe, ahol a gravit�ci� megv�ltozott. Nem tudom Margaret �s Noah mit l�ttak, de a burok belseje egyszer csak sziv�rv�nysz�nben kezdett t�nd�k�lni, �s sz�l csapott mg minket. Mintha egy torn�d� k�zeledett volna fel�nk.

-          Gondolj r�! – ki�ltotta Alec �s megszor�totta a kezemet. Er�sen koncentr�ltam �s lelki szemeim el�tt megjelent Sharon �benfekete haja �s v�r�s szemei. Belegondoltam, hogy milyen rossz lesz neki, ha emberr� v�lik. Olyan lesz, mint akiket a legjobban gy�l�l. Egy szob�ban tal�ltam magam ahol egy asztaln�l �lt � �s egy fi� is. Mikor odarontottam hozz�juk mindketten d�bbenten �s t�tott sz�jjal b�multak r�m. Kihaszn�ltam a meglepet�s erej�t �s mindkett�j�k karj�t er�sen megragadtam. Alec megfogta a derekam �s h�zni kezdett. �jfent a burokban tal�ltam magam, mely �jra ez�st volt. Mikor az szerte foszlott egy l�k�shull�m a cella k�t r�sz�be csapott engem �s Alecot. Lassan �s ny�gve felt�p�szkodtunk. Sharon kinyitotta szemeit �s a fi� mellette fek�dt. � is mag�hoz t�rt �s riadtan fel�lt. Fej�t fogta f�jdalm�ban, majd a kezeit kezdte vizsg�lni �s k�rbe n�zett a cell�ban.

-          Siker�lt. – maradt t�tva Margaret sz�ja.

-          Siker�lt!! – ugrottam Alec nyak�ba boldogan, aki elvesz�tette az egyens�ly�t �s ki�ltva �rt�nk f�ldet.

-          Ok�, nyugi, nyugi! – legyintett r�m.

-          Te! – ki�ltott fel led�bbenve a sr�c �s r�m mutatott. Sharon is �rdekl�dve n�zett r�.

-          �n? – motyogtam.

-          Te Raven Hathaway vagy! Jason Hathaway h�ga. A b�keteremt�! – s�ri csend lett �rr� a cell�ban. Idegesen felpattantam.

-          Honnan tudod a nevem?

-          Volt egy Hathaway, aki a j�v�b�l j�tt. Azt mondta te �s a b�ty�d lesznek a h�s�k, akik b�k�t teremtenek majd �s, hogy k�ldjem ide a h�gom, hogy megv�djen. – elszomorodtam �t hallgatva.

-          Nos a h�rn�k�d biztos elvesz�tette a j�zan esz�t az utaz�s k�zben. – nevettem fel keservesen. Sharon csak �rtetlen�l n�zett testv�r�re.

-          Nem! Te Hathaway vagy! Az alap�t� csal�d tagja. Csak te tudhatod hogyan �ll�tsuk le a h�bor�t. – gy�zk�d�tt.

-          Nos Jason halott. �s csak � meg az ap�m volt birtok�ban a tud�snak. De hallottak. A m�sz�rosnak k�sz�nhet�en.

-          �csi! B�ke lesz? – k�rdezte ragyog� szemekkel Margaret.

-          A h�rn�k ezt mondta.

-          A h�rn�k t�vedett! – kil�ptem a cell�b�l �s elindultam felfel�. Megmentettem Sharont �s ezek szerint a testv�r�t is. Ennyi. Nem v�llalkoztam t�bbre. Alec sietett ut�nam. Beengedtem a szob�mba �s lefek�dtem az �gyamra. � is k�vette a p�ld�mat.

-          A l�zad�kn�l nem volt ott, amit kerest�nk. De ezek szerint meg fogjuk tal�lni. – r�sand�tottam. � rem�nykedve n�zte a plafonomon ragyog� csillagokat, amiket � maga festett oda.

-          Alec…k�zel hat �ve keresem azt az �tkozott kulcsot, ami a tud�shoz vezet, de a francba is ez volt az utols� �tletem. – �ltem fel �s elkeseredetten a b�rt�sk�mra mutattam, ami pap�rokkal volt tele �s mag�nyosan ott hevert az �r�asztalomon. A m�g�tte l�v� falon parafa volt minden�tt �s teli volt aggatva jelekkel, pap�r fecnikkel, inform�ci�kkal. B�rmivel, ami nyomra vezethetett volna. – Ap�m irod�j�ban kellett volna lennie!

-          Rav. Megtal�ljuk. Itt vagyok. Egy�tt csin�ljuk. – �lt fel �s megsimogatta a fejemet. Igen. Nem vagyok egyed�l. M�r nem.