" Bármely sötét is a pillanat,

a szeretet és a remény mindig élhet. "

- George Chakiris -

Noah:

Sharon és Daniel a cellában maradtak, de engem átszállítottak a gyengélkedőbe. Az állapotom rosszabbodott, Ravennek nem volt ideje kitisztítani az összes sebemet. A testem égett a láztól, a világ pedig kezdett elsötétedni körülöttem. Csak a hangokba tudtam belekapaszkodni, de azt is csak tompán hallottam. Aztán…elnyomott a sötétség. Békés volt, mintha csak aludtam volna. Egy meleg kezet éreztem a homlokomon.

-          Hogy van? – Raven hangja csengett a fülemben. Ez az ő gyengéd érintése. Ki akartam nyitni a szemem, hogy lássam őt, de a szemhéjaim nem engedelmeskedtek nekem, így csak magam elé tudtam őt képzelni.

-          Pihenésre van szüksége.

-          Itt maradok vele.

-          Virrasztasz?

-          Talán. – hallottam, ahogy a lepedő anyaga súrlódott a lány ruhájával. Leült mellém az ágyra. Itt marad, hogy ápoljon, mert nem vagyok közömbös a számára. Igen. Ezt akarom hinni. Azt akarom hinni, hogy az én angyalom törődik velem, és aggódik értem. Hogy kezd belém szeretni. Mindennél jobban akarom őt. Meg fogom szerezni magamnak ezt a lányt. Lecserélte a borogatásomat és dúdolni kezdett. Dallamos hangja majdnem elringatott, mikor valaki benyitott a szobába.

-          Alec. – suttogott boldogan Raven, és felállt mellőlem. Alec. Az az Alec, aki olyan közel van az én angyalomhoz. A féltékenység újra a mellkasomba mart. Honnan is tudhatná Raven milyen egy szerelmes férfi? Biztosra veszem, hogy Alec is úgy érez iránta, akár csak én. Tudom, hogy szerelmes belé. Mégha ezt jól is titkolja Raven előtt. Alec gyengéd a lánnyal, mint egy szerelmes férfi. Raven, olyan naív tudsz lenni.

-          Hoztam neked takarót, meg egy párnát.

-          Köszönöm. De lehet hajnalban felmegyek hozzád. – ásított a lány. Nem a saját szobájába akar felmenni…hanem az övébe. És ezek után azt mondja nekem, hogy csak a testvéreként gondol rá? Higgyem is el? Én akarok az lenni, aki Raven mellet áll. Csak én akarom megérinteni. Nem engedem át másnak.

Raven:

Második napja, hogy Noah nincs eszméleténél. Itt ülök a csöndbe burkolt szobájában és csak hallgatom az egyenletes légzését. Maggie tette ezt. És nem tudom miért zavar ez. Miért van lelkiismeret furdalásom. Hisz Noah ellenség. És az ellenségekkel nem bánunk kesztyűs kézzel. Mégis…ez valahogy más. Az ágya mellett egy fotelben foglaltam helyet, ami közvetlen az ablak alatt van.  Kicseréltem a borogatását és leültem olvasni. Sharon-t azóta sem látogattam meg. Haragszom rá, amiért Loganre támadt és amiért ennyire gyűlöli az embereket. Mit ne mondjak nekem sem lett jobb az életem tőlük…de ettől még nem tekintek rájuk vak gyűlölettel. Noah azonban más. Nála nem érzékelem ezt a vak gyűlöletet. Az említett szamár lépett be a szobába. Logan csak pár pillanat múlva vett észre a fotelba. Magára erőltetett egy mosolyt. Fájt érte a szívem. Alec után ő a legfontosabb nekem. Felálltam a fotelból és mellé sétáltam. Óvatosan megérintettem a karját. Két ujjam közé csippentettem a pulóvere finom anyagát.

-          Jól vagy?

-          Nem.

-          Gyere ide. – széttártam a karjaimat és Logan megtörten rám borult. Csak állt ott és nem mozdult. Simogattam a hátát, hallottam, ahogy szipogni kezd. Elhúzódott tőlem és könnyes szemekkel rám nézett.

-          Furcsa.

-          Micsoda?

-          Ha bajom van…mindig te nyugtatsz meg. Amikor veled vagyok az mindig olyan békés.

-          A belső erőm miatt. Végtére is – kuncogni kezdtem – egy papnőnek az a feladata, hogy békét hozzon nemde?

-          Mindég is irigyeltelek.

-          Engem?

-          Annyi szörnyűség után te még mindég…fényesen ragyogsz a sötétségben. Még Alec is megnyílt neked. Pedig ő aztán…

-          Mindenki magányos Logan. És, ha látja, hogy valaki törődni akar vele, akkor általában kihasználják ezt. Én is. Alec azért fogadott el engem, mert ugyanolyanok vagyunk. Szeretni akarunk, csak elfeledtük hogyan kell. – megsimogattam az arcát. – Te tehetséges vagy ebben. Adni másoknak. Mindég mosolyogj és adj erőt másoknak Logan. Mert értékes vagy. Soha ne becsüld alá magad.

-          Nem akarunk elveszíteni téged Raven. Nm csak a leghatásosabb fegyverünk vagy!

-          Tudom. De egyszer majd…mennem kell Logan. És ha eljön az én időm…azt akarom, hogy emlékezzetek mindarra, amit mondtam nektek.

-          Alec  nem engedi majd. – nyílt az ajtó, én pedig elmosolyodtam.

-          Emlegetett szamár.

-          Tessék? – vonta fel a szemöldökét Alec és becsukta az ajtót.

-          Én megyek. – biccentett és nyitotta is az ajtót.

-          Logan! Soha ne feledd, hogy erős vagy. És ha Sharon nem érdemli meg, hogy melletted álljon, akkor hagyd hátra.

-          Ez nem ilyen egyszerű. – kilépett a szobából, én pedig felsóhajtottam.

-          Hoztam neked forró csokit. – nyújtotta át a gőzölgő bögrét Alec.

-          Köszönöm.

-          Ki vagy merülve. Pihenned kellene.

-          Nem megy. Noah-n gondolkozom.

-          Hogy érted? – ráncolta a homlokát és leült a fotelba.

-          Ő a mészáros fia.

-          Mi? És te itt ápolgatod őt? – nézett rám kigúvadt szemekkel.

-          Tudom, tudom. De neki nem kell olyannak lennie, mint az apjának.

-          Elfelejtetted mit tett veled az az ember?

-          Dehogy.

-          Jó. Mert én sem felejtem el neki. Nem felejtem el, hogy bántott. És most már itt vagyok, hogy megvédjelek.

-          Aleec…

-          Tetszik vagy sem. Erő ide, vagy oda. Én védelek meg. – szögezte le.

-          Ha ettől erősebbnek érzed magad. – vontam meg a vállamat.

-          Azóta vagyok erősebb, hogy mellettem vagy. A felkeléshez sem lett volna bátorságom. De te…egy kislány, harcba hívott legalább ezer embert…és hallgattak rád Raven.

-          Persze. Mindenkinek elege volt az emberekből.

-          Nem. Erőt adtál nekik. Fényesebben ragyogsz bárkinél.

-          Vicces. Logan is ezt mondta.

-          Mert így van.

-          Tudod…én nem érzem magam ilyen erősnek, amilyennek ti láttok engem. Félek, hogy a rám nehezedő felelősség, amit az őseim hagytak rám agyon nyom.

-          És azért vagyok itt veled, hogy melletted küzdjek.

-          Örülök, hogy találkoztam veled Alec.

-          Hát még én. – nevetett fel. – Na gyere. Engedek neked egy fürdő vizet. Aludj is egyet.

-          És ha..

-          Ha ez a Noah felébred, ígérem, hogy szólok neked.

-          Jó.

Noah:

Raven olyan gyengéd Aleckel és Logannel. De velem és Sharonnal…nem is. Mindenki mással olyan ellenséges. Miért? Ha van egy ilyen gyengéd énje is, akkor miért? Többet akarok megtudni róla. A múltjáról, a jelenjéről. Őt akarom

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.